viri utazásai

london

2009-09-04T12:41:00.016+02:00

aug. 17.

angliai látogatásom legfőbb célja nem a turistáskodás volt,hanem hogy találkozzak valakivel. ez sajnos nem jött össze (ez van),de azért nyilván elmentem,ha már megvolt a repjegyem.
mostanság eléggé leszarok mindent,úgyhogy a szállás kérdésével sem törődtem. egyedül az első napra volt,amit még hónapokkal ezelőtt elintéztem (couchsurfing,emilio). a másik két napon egész sokáig úgy tűnt,hogy nem fogok tudni tető alatt aludni,de végül egyik volt osztálytársnőm megmentett,és egy kint dolgozó magyar ismerőse vendégül látott.

na de kezdjük az elején. már a reptérről a városba közlekedő buszra se tudtam zökkenőmentesen jegyet venni,természetesen saját figyelmetlenségem miatt. ugyanis stanstedről vettem retúrjegyet,aztán megnéztem a repjegyem,és kiderült,hogy lutonra fog érkezni a gép. sebaj,a foglalást törölni lehetett,az összeget meg levásárolni,tehát itt még úgy tűnt,megúszom nagy anyagi veszteség nélkül.
na de... a skyeurope gép (amely légitársaság azóta becsődölt amúgy...) 3 órát késett. ami egyrészt azért tette komplikálttá az ügyet,mert így hajnali 1-re értem london belvárosába,és már nem járt a metró,másrészt a buszjegyet szépen újra ki kellett fizetnem. miért is? a jegyet egy adott buszra vettem meg,ami 20:00-s érkezést feltételezve a 21:00-s járat volt. a repülő pedig 23:20 körül érkezett meg. a busztársaság megengedi,hogy későbbi járattal utazzon az ember,de másfél órában maximálták ezt az időtartamot. úgyhogy megszívtam,na. 50 font költőpénzemből 10 ugrott.

sebaj,hívjuk fel emiliót,aki majd megmondja,mit csináljak ilyen késői órán. a nagy szart! emilio tündéri srác,de el sem hiszem,hogy az édesanyja angol (a másik ágon perui). egyrészt suttog a telefonba,így nem csak az angol angol megértésébe,hanem meghallásába is hatalmas energiát kell belefektetnem. másrészt azt hajtogatja,hogy ő nem tudja,mi legyen. na mondom jól van,majd megoldom valahogy,írd meg a címedet. azt ugyanis nem tudtam,mert eredetileg az egyik metróállomásnál találkoztunk volna.
a városba bevezető úton én csak ámultam és bámultam. eleinte a buszsofőr gyönyörű kiejtése bűvölt el (szerelmes vagyok az angol angolba),később meg a bal oldali közlekedéshez próbáltam szoktatni magam,hogy a buszról leszállva sietős utam ne egy kórházban végződjön.
sajnos térképem nem volt (milyen térképész az ilyen?),mert szeretem az izgalmakat,illetve sokkal inkább azért,mert bár a reptéren próbáltam beszerezni,nem volt... na jó,kaptam egy könyvecskét,de a térkép csak a belvárost ábrázolta,és nem volt tökéletes.
leszállás után pár sofőr foglalatoskodott valamivel a busz körül. igazán szerencsétlenül nézhettem ki,mert szóba elegyedtek velem. teljesen el voltam ájulva,hogy végre egy olyan országban vagyok,ahol megerőltetés nélkül lehet kommunikálni emberekkel,úgy,hogy mindkét fél érti a másikat. ja és ahol nem a picsába küldenek el,hanem a jó irányba:) én mondtam egy utcanevet a közelben,mert csak kezdőlökésre volt szükségem,és mert amúgy is hülyének néztek volna,ha megmondom,hogy meddig szándékozom gyalogolni.

emilióra való tekintettel a táv nagy részét futva tettem meg,átkeltem a temzén is,és közben gyönyörködtem a városban. meghökkentett az is,hogy akárki jött szembe,mindenki rámmosolygott,amit boldogan viszonoztam.
mit tudtam a célpontról? hogy melyik metrómegálló közelében van,és a pontos címet. út közben néztem a buszmegállókban (igen,kiderült,hogy van éjszakai busz is,csak emilio elfelejtette említeni) a térképeket,de sehol nem láttam az utcát. aztán,mikor egy nagy tescóhoz értem,megint felhívtam szállásadómat,hogy jó helyen járok-e,de csak annyit tudott kinyögni,hogy hívjak taxit. ja és hogy a tesco mögött lakik valamerre. nem igazán értette a problémámat azzal kapcsolatban,hogy a "mögött" az minden irányból másfelé van,úgyhogy inkább letettem.
egy indiai éjjelnappali boltban megkérdeztem,hogy tud-e valaki segíteni. az aznapi századik megrökönyödésem következett,mert mivel a pénztárosnak fingja nem volt a címről,megkérdezte az összes vásárlót,és a legrosszabb arcú egyének jöttek nekem segíteni az utcára. mint a báránykák. végre egy térképen megtaláltuk az utcát,és nagy nehezen oda is találtam,így összesen egy óra alatt.

emilio a házában sem volt a helyzet magaslatán. az ajtóban álltunk percekig,mire eldöntötte,hogy most be kéne hívnia,majd felmentünk a szobájába,ahol egy darab franciaágy volt. ő lehuppant rá,én meg mellette álltam a hátizsákommal. nem mondott semmit,úgyhogy egy idő után lepakoltam. pár perc elteltével kinyögte,hogy odalent egy haverja alszik,és nem tudja mi legyen. én tényleg türelmes voltam,mondtam,hogy nekem aztán tökmindegy,elég nagy ez az ágy kettőnknek is. kiderült,hogy neki is megfelel. úgyhogy le is feküdtünk aludni,de aztán még dumáltunk pár óráig. imádnivaló ez a srác,de azért az életemet,vagy valami fontos helyzet megoldását nem bíznám rá.

aug. 18.

másnap a kérésemre csinált nekem igazi angol teát. mármint a tea is angol volt,meg a fogyasztásának módja is. mmm,nem volt rossz! közben azt a sütit ettük,amit hoztam. utána játszott nekem egy kis chopint és lisztet a zongorán. merthogy zongoratanár,és koncertjei is vannak. még mielőtt elindultam volna,megérkezett egy másik lány,az "utódom". szegény srác egy kicsit ki volt akadva,mert a lány nem igazán szólt előre,hogy mikor jön,aztán leállt szenvedni egy sort,hogy ő egy kicsit most antiszociális. mondtam neki,hogy nyugodjon meg,az a lány csak este lesz itt,és ha nincs kedve,ne jöjjön várost nézni. de velünk jött,így hármasban indultunk greenwich felé. na mivel mentünk? hajóval! emilio rábeszélt. nem is volt rossz,sokmindent láttunk.
greenwichben megnéztük a csillagvizsgálót,a nagyon érdekes múzeumot (főleg az órák és egyéb mérőműszerek tetszettek),a rengeteg embert,akik a nulladik hosszúsági kör két oldalán állva csináltak roppant eredeti fotókat. majd a parkban kártyáztunk a napsütésben. eldöntöttem,hogy innentől megpróbálom elkerülni azokat a helyeket ahol ennyi turista van,és emilióéktól is elváltam,mert szerettem volna a saját tempómban haladni. meg ki mást érdekeltek volna a foci stadionok:D

elindultam a millwall stadionja felé villamossal. közben találtam egy bevásárlóközpontot,ahol volt wc,és igen olcsón tudtam sajtot,kekszet,és innivalót venni. fantasztikus élmény,ahogy a vili a felhőkarcolók és dokkok között kanyarog. sétálgattam egy kicsit az óriási építmények közt,majd elmentem busszal a stadionhoz. kiderült,hogy pont aznap játszik a csapat,úgyhogy sok szurkolót láttam,valamint a csapat buszát is,amin a budapest felirat is rajta volt!
azért akartam mindenáron odamenni,mert 2004-ben a fradival játszottak uefa-kupa meccset,és én kint voltam az üllőin. a millwall szurkolótábora világszerte hírhedt,és erre nem is cáfoltak rá,a meccs előtt,az aluljáróból szinte menekülni kellett,annyira feszült volt a hangulat. de kivertük őket,úgyhogy szép emlék marad:)
természetesen nem maradhatott ki a double decker emeletén,az első sorban való utazás sem:) alig volt ember rajtam kívül,úgyhogy még élvezetesebb volt! már elég későre járt,és még nem hívtam fel a lányt,akinél aznap este aludtam. de belebotlottam egy utcai zenészbe,akit szerintem vagy háromnegyed órán keresztül nem tudtam otthagyni,annyira csodálatosan játszott. kezében (és néha a szájában!) gitár,lábainál dobok,és az énekhangja sem piskóta. ő lewis floyd henry,akit nem hiába hívnak one man bandnek:)
utána felhívtam a lányt,és nemsokára meg is érkeztem a lakásba - vonattal mentem,norbury városrészbe. már otthon megnéztem a címet,hogy könnyen odataláljak. megállapítottam,hogy london külvárosi részeiben el tudnék éldegélni pár évet. a lakásban pár magyar lakik együtt,ők mind ott dolgoznak,londonban. vendéglátóm nagyon kedves lány,sokat dumáltunk,és olyan puha volt az ágy,hogy nem is tudom,mikor aludtam utoljára olyan jól,mint akkor.

aug. 19.

stadion-nap következett,mást nem nagyon kalkuláltam be aznapra. először felkerestem az arsenal stadionját,az emiratest. ez is nagyon szép környéken van,találtam is mellette egy kis elhagyatott parkot,ahol a madár se járt. bementem,és belakmároztam szederből:)

ezután következett egész angliai látogatásom csúcspontja: a wembley! persze ha pár évvel ezelőtt megyek,még láthattam volna a régi stadiont,ahol 1953. november 25-én legyőztük az angolokat 6:3-ra. emilio ki is akadt előző nap,hogy honnan tudok ilyen dátumokat,így a gólszerzőktől inkább megkíméltem. de megemlítettem neki a 7:1-et is,mint anglia legnagyobb vereségét. háháhá. mindegy,a helyszín változatlan,az új stadion is bámulatosan gyönyörű.
na de azért leírom,hogy jutottam el oda,mert nekem ez nem olyan egyszerű,mint egy normál embernek. a stadion a negyedik zónában van,az elsőre és a másodikra volt érvényes a napijegyem. ezért úgy döntöttem,elmegyek a zónahatárig,onnan meg gyalog folytatom,csak három megálló. öhöm. tartott az vagy 2-3 órát:D
amikor leszálltam,már láttam a távolban a stadiont,gondoltam,nem lesz baj. na de a hülye kanyargós utcákat követve pár percen belül már lövésem sem volt,hogy hol vagyok. mindenesetre a környék nagyon bejött,úgyhogy úgy voltam vele,hogy majdcsak megtalálom,nem rohanok sehova. meg is érkeztem egy parkba,ahol leültem pihenni,enni,és nézni a játszótéren a gyerekeket. az egyik kissrácot a bátyja egészen egyszerűen pórázon vezette,komikus volt.
később a megérzéseimet követve belőttem a jó irányt. jó is volt,de mikor később elkanyarodtam a stadion felé,végigmentem egy rohadt hosszú utcán,a végén meg kiderült,hogy az onnan nyíló utca zsákutca... na itt már fájt kicsit a lábam,úgyhogy szépen lefeküdtem a fűbe,és pihentem egy fél órát. eldöntöttem,hogy oké,akkor követem a főutat,lesz ami lesz. közben bementem egy tescóba,vettem óriási innivalót,zsömlét másnapra,meg sütit.
csak odataláltam valahogy! és onnantól már nem is voltam fáradt,annyira boldog voltam,hogy ott vagyok a wembley közvetlen szomszédságában. körbe is jártam,aztán megpróbáltam fényképet készíteni velem és vele,de nem nagyon akart összejönni. de odajött egy sri lankai srác,aki megkérdezte,segíthet-e,és elkezdtünk dumálni,meg is adta a számát,gondoltam,miért ne. azt persze nem tudta,hogy magyarország hol van,mondom európa közepén,ausztria megvan? áhááááá ausztria! van határunk is vele. jéééééé!

na,mondtam magamnak,akármennyibe is kerül,én felülök a metróra,és azzal fogok menni,hulla fáradt vagyok,és különben is ez a legmelegebb nap az évben (másnap olvastam). a bácsi pedig olyan kedves volt,hogy nem is győztem neki hálálkodni: kifejtette,hogy a kétzónás jegyemet 70 penny-ért (!!!!!) kiegészíti négyzónásra. a többi jegyeladót meg elküldtem melegebb éghajlatra,mert kétszer is 2 font körüli összeget fizettem norbury-ből a belvárosba,mint kiegészítő jegy. miközben elég lett volna 70 penny-t...

ezután folytattam utam a west ham pályája,az upton park felé,majd a chelsea stadionját is megnéztem. sajnos a fulhamére (gera zoli itt játszik) nem maradt időm,de biztos vagyok benne,hogy még visszajövök ebbe a városba. "otthon" szállásadóm finom sörrel várt,megint jót beszélgettünk.

aug. 20.

utolsó napomon már nem vettem napijegyet,így a városközpontból gyalog mentem a délutáni buszomhoz. sajnos az időjárás kicsit elromlott,de csak csepergett az eső,és mivel minden ruhámat felvettem,sokkal kevesebbet kellett cipelnem (nem mintha rengeteg cuccom lett volna:D). ezen a napon útba esett pár látványosság is,de nem bírtam sokáig. a buckingham palota előtt akkora tömeg volt,hogy én szabályosan rosszul lettem,és futólépésben elindultam a green park felé. itt ledőltem egy kicsit,és mivel előző nap a metrón találtam egy jó vastag pletykalapot,ezt olvasgattam. legalább kiműveltem magam az angol szlengből,pl.: hubby=husband:D
délután még elmentem a regent's parkba,amiről sok jót hallottam már. nekem is ez lett a kedvencem,imádom a tavat,a sok kacsát,hattyút,galambot,meg egyéb madarakat.

a hazafelé út nem volt túl érdekes,hacsaknem az ismételt párórás késést nézzük. de nem zavart,mert amúgy is csak hajnalban mentem be pozsony belvárosába. úgyhogy még így is volt több,mint két órám,amit a kis reptéren alvással töltöttem. csak ekkor használtam a hálózsákomat:)
london! még visszatérek,ebben biztos vagyok!

negreira - olveiroa - finisterre - santiago - bp

2009-06-18T00:00:00.020+02:00

őszintén szólva ezekről a napokról már nem írtam naplót,mert egyszerűen nem volt olyan perc,amit erre pazaroltam volna.
továbbra is willel mentünk együtt,és néha-néha találkoztunk valakivel útközben.

negreira - olveiroa

9 körül ébredtünk,gyorsan összepakoltunk és bementünk megnézni,hogy mi a helyzet. rosemary és josé még pakoltak. mondták,hogy fél 6-kor felmentek keresni egy-egy ágyat. benyitottak a szobába,és már senki nem volt ott:D kéééész ez a rohanó tömeg! pedig én csak poénból mondtam,hogy a német pasi 5-kor kel minden nap:D
nagyon durva egy nap volt (33 km),nem is tudom,úgy fél 8-ra érkezhettünk a szállásra. de rosemary és josé még később. de itt ennek ellenére is kaptunk matracot,és nagyon jól aludtam. az utolsó vacsoránk is megvolt egy vendéglőben. willnek is beszólt a német pasi (állítólag hangosan csukta be a vécéajtót,mikor mások aludtak),úgyhogy most együtt utáljuk. na jó,nem:)

olveiroa - finisterre

finisterrébe elég érdekesen érkeztünk meg,ugyanis este 6-ig corcubiónban piknikeztünk a tengerparton. elég fáradt voltam,nem tudtam túl gyorsan menni. amikor megérkeztünk az óceán partjára,az első dolgunk az volt,hogy bementünk egy boltba,vettünk egy csomó kaját,és leültünk a homokba. életem legszuperebb piknike volt! egy vaníliás-almás süti,és egy kis szelet görögdinnye emelte fejedelmivé a lakomát.
közben megérkeztek joséék. ők is lepihentek,valamivel arrébb,a fűben. mi pedig bementünk a tengerbe willel. nagyon sekély,és kagylós az öböl,úgyhogy csak sétálgattunk.

már 6 óra volt,mikor észbekaptunk,hogy lassan menni kéne. finisterre még 15 km,tehát a gyaloglás kizárva. will és én elmentünk a buszmegállóba. kiderült,hogy pont félkor jön egy busz (10 percünk volt addig),úgyhogy will elrohant rose-ékért. jaj,nagyon izgalmas volt,úgy győzködtem a sofőrt,hogy várjon még két percet a barátaimra. meleg helyzet volt,de megvárta őket,úgyhogy josé nem győzött hálálkodni,közben persze izélgetett,hogy mi az,hogy én busszal megyek:)

mikor a busz beért finisterrébe,joséval ugyanarra gondoltunk: a végállomás pont a zarándokszállás előtt van,talán nem ott kéne leszállni... hanem eggyel előbb. így is tettünk,és megérkeztünk a szállásra. a srácok elmentek sörözni,később én is csatlakoztam.
aztán elindultunk finisterre óceánparti részére (a félsziget nyugati felébe),hogy megnézzük a naplementét,de rosemary rosszul érezte magát,így joséval visszamentek a szállásra. négyen maradtunk: will,én,jocelyne és a német lány,akit a legelső nap láttunk utoljára (mondom én,hogy finisterrében mindenki találkozik,ez most már egy mondásnak is elmenne):)
nagyon hangulatos volt,a homokban,kezünkben 1-1 sörrel. aztán jocelyne is visszament a szállásra,will pedig felállította a sátrát,illetve elment fát szerezni a tűzhöz. addig lebonyolítottam életem legszórakoztatóbb,férfiakról szóló,angol nyelvű beszélgetését a német lánnyal. kiderült,hogy mennyi közös van bennünk,és hogy a jelenlegi életszakaszunk is hasonló.

ezután leültünk a tűzhöz,amit már meggyújtott egy német nőkből álló csoport,akik szintén kinn szándékoztak aludni. a füstöt valahogy mindig felénk fújta a szél,akárhová is ültünk. will megosztott velem egy kifejezést,amit erre az esetre szoktak alkalmazni az angolok,mint védekezést. nem jött be. inkább hátradőltünk és néztük a csillagokat. tisztán látszott az összes!!
aztán nekiállt megsütni a hamburgerbe való húst,amit csak ezért vett. sajnos tisztára elégett az összes,szegény nagyon szomorú volt. de azért megettünk kettőt valahogy. közben bort is ittunk,meg a németek mindenfélével megkínáltak. szép lassan mindenki lefeküdt aludni.

finisterre - santiago

elvileg reggel 8:30-ig el kell hagyni a szállást. namármost a cuccaink ott voltak,és még zuhanyozni is szerettünk volna. nagy nehezen odaértünk 8:29-re,és rohantunk is a fürdőszobába. szerencsére még 9-kor se zártak be. aztán beültünk kávézni az egyik bárba,és pár perc múlva meg is jelentek joséék. kiderült,hogy este kerestek minket,de nem találtak le a partra. öhm,az útvonal sötétben valóban bonyolult lehet,de josé már kétszer járt finisterrében,ez kicsit fura,de mindegy.

később josé mondta,hogy elmegy taxival a fokra,jövünk-e vele. nyilván mentünk,mert amúgy vagy 3 óra lett volna az oda-visszaút. azért kellett amúgy sietni,mert josé busza 11:45-kor indult vissza santiagóba. amint odaértünk,én lemásztam a sziklákon viszonylag mélyre,és bedobtam az óceánba a követ,amit magyarországról hoztam. addig a srácok gyújtottak egy hatalmas tüzet,és elégettük pár cuccunkat. én pl. a pólómat és az egyik zoknimat. persze nekik ennyi nem volt elég,úgyhogy amit találtak,azt mind beledobták a tűzbe. pl. egy bakancsot.

épp indultunk vissza,amikor egy fickó szóba elegyedett willel. nem igazán értettük,hogy mit akar,aztán egyszercsak kivett egy zacskó kaját a hátizsákjából és odaadta willnek. köpni-nyelni nem tudtunk,csak hálálkodtunk. vicceltünk is,hogy biztos hajléktalannak nézhet ki will - van benne valami:)
mikor visszaértünk finisterrébe,fel is zabáltuk az egészet,ráadásul will szigorúan rámtukmálta mindennek a felét,úgyhogy már mozdulni nem tudtam. volt benne egy nagy szalámis bagett,egy sonkás szendvics,egy banán,egy narancs,és egy ásványvíz. mindenesetre egyetértettünk abban,hogy jó helyre került az élelem,talán nálunk gyorsabban senki nem végzett volna vele:D

utána elbúcsúztunk josétól... még nem igazán voltam ráhangolódva erre az egészre,nem tudtam elhinni,hogy akkor ő most elmegy,és valószínűleg nem látom soha többé. úgyhogy nem is sírtam,csak szomorú voltam. megöleltem,ő meg azt mondta,hogy ne haragudjak a hülye vicceiért. na mondom,brazil vagy,semmi gond:)

majd rose-zal és willel kimentünk a zarándokpartra. nagyon meleg volt,úgyhogy nem volt kérdés,hogy belemegyünk-e a vízbe. nem hoztam fürdőruhát,úgyhogy melltartóban és sortban próbálkoztam. a fejem tetejéig vizes lettem,és egyáltalán nem volt hideg! úgy 16 fokos lehetett. viszont iszonyat nehéz volt kijönni belőle,csak úgy szívott a mélybe a víztömeg.

fürdés után willel felmásztunk egy sziklára és ott ebédeltünk. rosemary közben napozott. aztán megtaláltuk a tegnap esti borunk maradványait épségben:) szép lassan elindultunk vissza a városba,mert közeledett a buszunk indulásának időpontja... rose-tól és jocelyne-től már sokkal érzelmesebb volt a búcsú,ők is sírtak,én is rendesen. azt hiszem,még sosem találkoztam ennyire érzelmekben gazdag emberekkel. sosem fogom elfelejteni őket! will még elrohant vízért,és vett nekünk egy-egy jégkrémet az útra:)

a nap hátralevő részét santiagóban töltöttük. nagyon fáradtak voltunk,úgyhogy bementünk az első boltba kajáért,és leültünk az első füves területre pihenni. aludtunk is pár órát. aztán bementünk a belvárosba,megittunk két sört két bárban,és megnéztük,hogy ott vannak-e a zenészek a katedrálisnál. ott voltak:) már csak pár dalt játszottak,aztán abbahagyták,mi meg leültünk,a falnak támaszkodtunk és bámultuk a katedrálist.
a kedves santiago odajött hozzánk,és játszott egy számot a gitárján. én persze nem ismertem fel,de will igen,mondta is,hogy anno próbálta megtanulni játszani. vidám pillanat volt,amikor énekeltek pár sort belőle. aztán elment a zenész srác. mi sem maradtunk már sokáig.

elindultunk will parkja felé. út közben megnéztük,hátha nyitva van a burger king:D de nem volt már. a park viszont be volt zárva. olyan négyméteres kerítés állt előttünk (szerencsére jó fajta,sok keresztrúddal). számomra nem volt kérdés,hogy bemászunk-e. viszont lehet,hogy hátizsákkal nem ment volna,így inkább nem kockáztattam: will bement először az övével,aztán az enyémmel,aztán jöttem én.

ez egy szuper park!! hangulatos,és a felső részéről látszik egy csomó minden a falakon túl. santiago esti fényei,a katedrális... nagyon nagy élmény volt itt aludni!
így elmondhatom magamról,hogy barcelonában,madridban és santiagóban is aludtam már parkban (jó,a barcelonai az inkább egy pad volt,de közel volt a park);)

santiago - budapest

nagyon szomorú nap,mintha végig egy üveglapon keresztül láttam volna a világot. és most is így emlékezem. reggel kávé-kakaó. majd kimentünk busszal a reptérre,elbúcsúztunk... fél óra eltéréssel indultak a gépeink.
madridban leszálltam,8 órám volt a másik gép indulásáig. kimentem a levegőre,kerestem egy füves területet. ott pihentem,olvastam,aludtam,ettem. mindezt egyedül. nagyon furcsa volt.

aztán hazaértem. apu kijött elém,mert nem értem volna el az utolsó vonatot.

santiago - negreira

2009-06-13T00:00:00.008+02:00

hát igen,11:30-kor ébredtem... rose-ék épp indultak a misére. úgy döntöttem,hogy én inkább reggelizek,összepakolok,és elindulok lassan.
érdekes módon (általában alszik,mint a bunda,ráadásul tegnap nem keveset ivott) will is felébredt,és kijött velem a konyhába reggelizni. mondta,hogy 5 perc alatt össze tudja pakolni a hátizsákját. a kezembe nyomta a mobilját,és elindítottuk a stoppert. sikerült neki! pedig ez nagy szó,annyi cucca van sátortól,polifoamtól kezdve a könyvig,amit thomastól kapott... betojok,azt a félkilós könyvet cipeli... de azt mondja,nem rossz.

azért nem siettük el a készülődést,kb. 2-kor indulhattunk el,amikor rose-ék visszaértek a miséről. természetesen nem tudtuk az utat,úgyhogy minden második embert meg kellett kérdeznem,hogy merre menjünk. így sajnos a főúton hagytuk el a várost,de legalább jó irányba:) itt meg minden bárba benéztünk,és megkérdeztük,hogy nem tudják-e,merre van az igazi út,de ők csak azt mondták,hogy menjünk tovább a főúton.

az egyik bárnál meg is álltunk,megittuk a szokásos tejeskávé,illetve kakaó ébresztőnket,és dumáltunk vagy egy órát. úgy tűnt,ma sem rohanunk sehova... mindenesetre érdekes témákról beszélgettünk. néha megdöbbentő,hogy agyilag mennyire nem 19 éves ez a srác. szerintem érettebb,mint én. na jó,az nem teljesítmény:D

tehát mentünk tovább,és az egyik bárban végre meg tudták mondani,hogy hol térhetünk rá az igazi caminóra. ez meg is történt,úgyhogy megnyugodtunk,nem kell megint egész nap aszfalton mennünk.
később megint megálltunk pihenni egy parkos részen. láttuk,hogy ott van egy kút,megtölthetjük william kulacsát. el is indult,próbálkozott is,de mivel a víz felfelé lövellt ki a csapból,esélytelen volt. persze,mikor visszaért,én kioktattam,hogy ezt nem így kell,oda is küldött,hogy akkor csináljam én. nekem sem sikerült:D

nagyon szép erdős tájakon vezetett az út,meg kellett másznunk egy jó nagy hegyet.
mikor megálltunk pihenni,utolért josé (meglepő volt,azt hittük,hogy jóval előttünk indult),majd egy forrásnál találkoztunk egy ausztrál lánnyal és egy izraeli fiúval. itt mindenki kidőlt,és úgy tűnt,nem indulunk el soha. így én összeszedtem magam,megkérdeztem a fekvő willt,hogy marad-e,mondta,hogy menjek csak.

tehát az utolsó kilométereken egyedül voltam. mikor beértem a városba,egy pali közölte velem,hogy ne menjek a szállásra,mert megtelt. mondom,nyilván tudom,hogy megtelt,de meg akarom nézni,hogy hol alhatok. de,hogy csak a hotelben alhatok. majdnem mondtam,hogy anyád,de inkább továbbmentem.
a saját szememmel is megbizonyosodhattam róla,hogy megtelt,ráadásul nem voltak matracok,illetve kint felállított sátrak,mint két éve.

egy nagyon "kedves" (olyan 60 év körüli) német zarándok elkezdett nekem pofázni (bocs,de tényleg),hogy hogy képzelem,hogy negyed 9-re érek egy szállásra,ez milyen dolog. mert 4-kor már nem volt hely,és 1-re kell megérkezni. és,hogy hogy várhatom azt,hogy lesz ágyam. nem hagyta,hogy valamit is reagáljak,csak mondta,csak mondta. nem fogta fel,hogy nagyon nem érdekel,hogy lesz-e ágyam,majd alszom kint,vagy az asztalon,vagy a lányvécében,mint tavaly (hideg volt a sátorban,és a földön minden négyzetcentiméter foglalt volt). azért közöltem vele,hogy tudok még legalább 8 embert,aki utánam fog megérkezni,és ők is túl fogják élni.

nagyon felidegesített ez a pasas. mikor megjött will,panaszkodtam is neki egy sort,hogy ez az ember biztos minden nap 5-kor kel,12-re már a szálláson van,és közben rohan,mint a francia úton mindenki,és legfontosabb életcélja kioktatni a szerinte tapasztalatlant.

szép lassan megérkezett mindenki,és nekiálltunk enni. végül megjött a szállásadó is,és közölte,hogy a kb. 30 négyzetméteres előszobában (fotelekkel,asztalokkal) nem aludhat senki,mert ez a szabály. csak odakinn,sátorban. will fel is állította az övét,josé meg csinált egy kamusátrat; leterített a földre egy esőkabátot,alárakott két túrabotot,tökéletesen nézett ki. úgy gondolták rose-zal,hogy megvárják,míg elmegy a nő,aztán benn alszanak. jocelyne pedig bement a városba a hotelbe. aztán josé szépen megpuhította a szállásadót ("kér egy kis bort?","segíthetek valamiben?",stb.),közben megpróbáltam visszafojtani a nevetést...

kiderítette,hogy holnap csak 9-re jön vissza a nő,tehát nem kell kapkodniuk reggel. én nem nagyon tudtam eldönteni,hogy benn,vagy kinn aludjak will sátrában,de josé nagyon be volt szarva,hogy mi van,ha visszajön a nő,és saját magát,meg rose-t még ki tudja magyarázni valahogy (pl. gond volt a sátrukkal),de engem már nehezen. nem akartam tovább rágni ezt a témát,így kimentem will sátrába. hálózsákot cseréltünk,úgyhogy nem fáztam:)

santiago

2009-06-12T00:00:00.005+02:00

az első szabadnap,ma nincs gyaloglás! a térdem rögtön jobban van,a vízhólyagjaim visszahúzódóban,jómagam meg elkényeztetve. van saját kádunk,konyhánk,szobánk! kilátásunk! nem is érzem már magam zarándoknak...

elmentem a déli misére. will nem jött,ő azt mondta,neki egy is elég volt. bánhatja,mert ma volt botafumeiro,magyarul tömjénfüstölő. az a lényeg,hogy a papok lengették azt a mécsest,amit előtte meggyújtottak. ráadásul beszéltem az obradoirón (a katedrális előtti téren) az egyik zenésszel,és azt mondta,hogy ma 10-től zenélnek ugyanitt. eszméletlenül boldog lettem,hisz két éve még táncoltam is velük!

közben elmentem a kedvenc parkomba,mert fogalmam sincs,hol vannak a többiek...
sikerült elvesztenünk egymást,mikor épp willt kerestem. ugyanis nála van a kulcs. de eltűnt... és még ő beszél nekem mindenféle bizalomról,hogy miért nem akarom odaadni neki a kulcsot,meg miért nem bízom abban,hogy felébreszt.
tegnap ugyanis 6-kor akartam kelni,de láttam,hogy a telefonom lemerülőben van (nem hoztam töltőt),és megkértem,hogy állítsa be az övét. de az is bármelyik pillanatban lemerülhetett. én lefeküdtem aludni,de hajnali négykor felébredtem,és beállítottam a telefonomat ébresztőre,hátha ő nem csinált semmit.
aztán ma mondta,hogy csak azért maradt ébren még fél órát,hogy töltse a telefonját a kedvemért...jaj istenem,a kommunikáció néha nagyon nehéz...

update: két órát napoztam a parkban,aztán megéheztem,és elmentem keresni egy nagy boltot. jól bevásároltam,és úgy döntöttem,hogy megnézem,hátha "otthon" van will. de nem volt,úgyhogy megkértem a nénit,aki kiadta nekünk a szobákat,hogy nyissa már ki nekem az ajtókat,és akkor egyúttal fizetek is.

később megjött william,aki szintén elment egy parkba,csak épp a másikba:D én lefeküdtem aludni,ő meg elment vásárolni. később találkoztunk joséval,rosemary-val és jocelyne-nel,és beültünk egy vendéglőbe. én most nem ettem semmit,illetve csak azt,amit a franciák nem tudtak megenni. aztán összefutottunk egy német sráccal,aki nagyon lelkesen beszélgetett a zenéről willel. josé természetesen kifejtette,hogy az a srác biztos meleg... asszem nagyon unatkozik ez az ember,meg iszonyat gyerekes is.

utána lementünk a katedrálishoz,hogy megnézzük,hátha ott vannak még a zenészek. és ott voltak! én már rohantam,amikor meghallottam őket. nem sokáig játszottak már,de mondták,hogy elindulnak,és különböző bárokban folytatják a zenélést. mi még ottmaradtunk az obradoirón,nagyon hangulatos volt így este. mivel később nem találtuk a zenészeket,beültünk sörözni egy bárba. közben will eltűnt,de josé megtalálta. ekkor már nálam volt a kulcs,úgyhogy nem idegeskedtem miatta:)
mikor bezárt a bár,észrevettem,hogy alig 100 méterre,egy másik kocsmában énekelnek a srácok! rosemary-val oda is mentünk,és táncikáltunk. josé és will addig az utcai árusokkal beszélgettek,ott volt egy angol srác is,úgyhogy will is elvolt. később ők is odajöttek hozzánk,és már a bár előtt dumáltunk mindannyian. a zenészek is szállingóztak kifelé,mert indultak egy másik helyre.

közben dumáltam velük. az egyik,akit történetesen santiagónak hívnak (nomen est omen:)),baromi kedves volt,sokat mesélt a tunákról. így hívják ezeket az egyetemi zenekarokat,akárcsak portugáliában. amúgy ők sokkal jobbak. erről is kérdeztem,ő azt mondta,hogy ők azért visszafogottabbak,mint a portugálok,a fiatalabbaknak nem kell annyira durva próbákat kiállniuk. mutatta a lila szalagját,ami azt jelenti,hogy neki már van rangja.

van még egy santiago (az egyetlen,akire emlékeztem 2 évvel ezelőttről),kérdeztem is,hogy az összes srácot így hívják-e,de azt mondta,csak véletlen:) ja,még valaki megmaradt,egy japán lány,aki énekelt két éve. vele is beszéltem (spanyolul!),kiderült,hogy pont két éve jött ide,santiagóba tanulni. aztán egy másik srácról kiderült,hogy topográfiát tanul,úgyhogy megbeszéltük az elhelyezkedési lehetőségeket a két országban. igen,ittam már pár sört,valószínűleg ezért ment a spanyol társalgás.

közben észrevétlenül megérkeztünk egy újabb helyre. willel megpróbáltam salsázni,de azt mondta,hogy egy órára elment,de neki az elég is volt. úgyhogy inkább az egyik zenész sráccal táncoltam,bár az se salsa volt. aztán szép lassan bezárt a bár,úgyhogy elindultunk,azt nem tudom,merre. kezdtek részegek lenni,amit én nem szeretek. mindenesetre megmondtam az egyik nemrészegnek (akivel nem beszéltem most,de nagyon jófejnek tűnt,emlékezett rá,hogy délelőtt beszéltünk),hogy kedden visszajövünk santiagóba,és találkozunk:)

willék hazakísértek. rosemary már elég részeg volt,mikor hazaértünk,spanyolul kérte el az anyjától a szoba kulcsát,pedig tud vagy 5 szót a nyelven:D én is odaadtam a kulcsot willnek,aztán ők még elmentek egy helyre. kb. 5-kor feküdhettem le. josé poénkodott is,hogy nem fogok én délelőtt elindulni... ezzel tisztában voltam én is.

pedrouzo - santiago

2009-06-11T00:00:00.006+02:00

épp nézek ki az ablakon egy szép kis templomra,miközben azon gondolkozom,hogy mit is írjak. egy hostelben vagyunk,rose és jocelyne az egyik,will és én a másik szobában. josé gazdag,úgyhogy ő máshol alszik,egyedül.

kemény nap volt ez a mai,de csak az előző két nap megpróbáltatásai miatt. az eső nem esett. 7-kor indultunk,hogy odaérjünk a déli misére,de a többiek olyan lassan mentek,hogy csakhamar már nem is láttam őket,ha hátranéztem. közben találkoztam egy magyar házaspárral,és együtt mentünk 1-2 km-t. magyar szó két hét után,nem volt rossz! az első 10 km szuper volt,de utána végig aszfalton ment az út,és elkezdtem látványosan szenvedni. teljesen kikészültem.

5 km-rel santiago előtt leültem pihenni egy hegyen. találkoztam egy belga pasassal,akivel már tegnap váltottam pár szót. együtt érkeztünk be santiagóba. de jót dumáltam vele,igazán szórakoztató!
ment előttünk egy francia zarándok nemzeti színekben. erre mondta,hogy a franciák milyen büszkék a nemzetiségükre. mondom,ja,mint a brazilok. ezen teljesen elképedt,hogy én mennyi mindent tudok. mondom nem tudok én semmit,csak ismerek jópárat,eggyel pedig gyakorlatilag két hete egyfolytában együtt vagyok.
aztán úgy fél óra múlva kiderült,hogy van egy háza brazíliában:D és beszél brazil portugálul. gondoltam,milyen jó lesz,ha majd bemutatom josénak. meg is érkeztünk a katedrálishoz,csináltunk rengeteg képet egymással,le is ültünk odabenn. sajnos sietnie kellett,és úgy alakult,hogy nem találkoztunk többet,és nem is tudjuk egymás elérhetőségét...

a többiek épphogy odaértek a kezdésre,természetesen végig álltak,de alig láttam őket,mert pont a katedrális másik oldalán voltak. a brazil repülőgép-szerencsétlenség áldozataira emlékeztünk,nagyon megható volt. majd odamentem a többiekhez,akik épp az ostyát kapták be. egyszercsak megjelent előttem josé,könnyes szemekkel,nem volt jól. odamentem,megöleltem. szegény. utána egy magyar zarándoklány elénekelte az ave mariát,dagadt a mellem a büszkeségtől. mikor befejezte,odamentem hozzá,megöleltük egymást,dumáltunk kicsit,nagyon kedves volt,örült nekem!
a mise után elmentünk willel a zarándokirodába és átvettük az oklevelünket. itt találkoztam másik két magyar nővel. kiderült,hogy szerdán madridból ugyanazzal a géppel megyünk majd haza.
tehát ma hat magyarral találkoztam. gondoltam,hogy ez lesz,ha rátérek a francia útra.

később megebédeltünk egy vendéglőben,majd elbúcsúztunk barbarától és thomastól. will szokás szerint eltűnt,aztán amikor visszatért,hirtelen a kezembe nyomott egy fagyit. azt mondta,hogy ő csak egyet akart venni,de kettőt adtak neki:D simán igaz.

elindultunk szállást keresni. mivel itt a zarándokszállások sem olcsók,úgy döntöttünk,hogy hostelben szállunk meg. mondtam josénak,hogy késő van,mindegyik tele lesz. teljesen kiborult,hogy én mennyire pesszimista vagyok,de azért az első három-négy szállás valóban tele volt. aztán kicsit kijjebb mentünk,és találtunk üres szobákat elég olcsón. nagyon fáradtak voltunk,úgyhogy úgy döntöttünk,hogy a holnapi napot santiagóban töltjük. santiago szuper város,és istenem,hétágra süt a nap! de úgy,hogy a topomban megsülök! nem nagyon tudom elhinni!

ma egész nap mosolygok,mint egy hülye,legszívesebben ugrálnék,meg táncikálnék,de csak bicegek. egy olyan városban,ahol az év 365 napján 300-on esik az eső,most meg nemhogy eső nem esik,de még egy felhőt sem látok az égen. hihetetlen!

update: este a spanyolokkal meg a szokásos társaságunkkal beültünk pár helyre sörözni. dumálgattunk,gyönyörködtünk a városban. willel ugye egy szobában vagyunk,egy kulcsunk van,úgyhogy együtt mentünk haza. de vagy 5 percig nem tudtuk kinyitni az ajtót... öcsém,ezzel a gyerekkel mennyit lehet hülyülni!

sobrado dos monxes - pedrouzo

2009-06-10T00:00:00.006+02:00

reggel találkoztunk egy svéd lánnyal,akiről josé annyit mesélt!
dumáltunk,mondta,hogy svéd,erre szerencsére will (kettőnk közül neki van esze) rákérdezett,hogy nem egy brazil sráccal gyalogolt-e sokat. dehogynem! megkérdeztem,hogy nem színésznő-e véletlenül. hát persze! szegény csaj teljesen ledöbbent,mikor elkezdtük mesélni a sztorikat róla. hogy hogy a fenébe tudunk ennyit. hát,mondom,ismered josét,mindenkinek mindent ötször elmesél. mondtam is neki,hogy adjon majd át egy üzenetet josénak,mert biztos voltam benne,hogy ma mindketten arzúába mennek...

ez volt eddig a legjobb nap amúgy! willel 37 km-t mentünk,illetve ebből levonhatom azt az 5-öt,amit stoppoltunk... igen,megint. megint csak aszfalton gyalogoltunk,megint szakadt az eső... két km után már lötyögött a víz a cipőmben. a végére már annyira szét voltunk esve,hogy direkt végig a vízben mentünk.
egyszer megláttam egy hatalmas pocsolyát,megfogtam a kezét,nekifutottunk,és beleugrottunk:D

ja,ma megtanítottam neki a legáltalánosabb magyar káromkodást,és aztán mindketten azt ordítottuk az esőben:D nem esett nehezemre,ilyenkor amúgy is mindig annyi csúnyát mondok,általában csak magamban,vagy ha egyedül vagyok,akkor szép halkan... feszültségoldás...

aztán persze santa irenében már betelt a szállás,úgyhogy még 3 km-t kellett gyalogolnunk. de végül megérkeztünk! will elment zuhanyozni,és bejött a szobánkba barbara! megöleltük egymást,és mondta,hogy van kajájuk,és a konyhában van mindenki. nekem rohadtul nem esett le akkor,hogy a mindenki az mit jelenthet. sebaj,kb. 5 perc múlva megjelent az ajtóban josé és rosemary...

szerintem fél percig tátott szájjal bámultam rájuk,hogy ez hogy lehetséges. aztán mikor leesett,megöleltem egyszerre a kettőt,és annyira boldog lettem! utána jocelyne-t is megláttam,nagy ölelés,majd fürdés után kimentünk az étkezőbe,és degeszre tömtük magunkat. willel durván néztünk ki,mint akiket tényleg már csak a kaja tartott életben. én meg nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

joséval dumáltunk sokat,elmeséltem a svéd csajt,a tegnapi misét,a stoppolást. gondoltam,hogy el lesz képedve,de hát még az olaszok se bírták végig,egyszerűen képtelenség volt. mint ma.
aztán kiderítettem,hogy mikor van a mise,és hol van a templom,és mindenkit rábeszéltem,hogy menjünk el! egy élmény volt,ahogy a sok sánta ember végigvonult a főutcán:D
később dumáltam egy csomót egy török csajjal... előadtam neki hatalmas török szókincsemet,de legalább megértette,amit mondtam:)

san román de retorta - sobrado dos monxes

2009-06-09T00:00:00.006+02:00

ma volt a legszomorúbb reggelem.
az olaszokkal és willel sobradóba mentem,míg a többiek melidébe. a mienk nem a camino primitivo útvonalán van; el kellett búcsúznunk... nagyon szomorú voltam,de elhatároztam,hogy akár egyedül is elmegyek a monostorhoz,nem érdekel,hogy követ-e valaki. könnyeztem is kicsit útközben,nem tudom,hogy találkozunk-e még.

de azt mondtam nekik búcsúzóul,hogy 11-én este 6-kor találkozunk santiagóban a katedrális előtt,ha előbb nem jön össze. megöleltem josét,majd rose-t,és ő azt mondta,hogy "vigyázz williamre":),majd az anyukáját,akinek a könnyes szemét sosem fogom elfelejteni,annyi érzelmet láttam benne ezalatt a 10 nap alatt.

ezen kívül is iszonyatos nap volt ez a mai. 30 km végig aszfalton... senkinek sem kívánom... 25-ig bírtuk. de már zuhogott az eső,lépni se tudtunk. szörnyű volt. annyit segített ma nekem ez a 19 éves srác... már a jelenlétével is. megölelt egyszer,és máris jobban voltam. aztán,mikor már nem bírtuk tovább, összenéztünk,egyre gondoltunk. stoppolni kéne,mert így nem megy. rögtön meg is állt egy autó,egy 30 év körüli srác elvitt minket sobradóba. willnek ott kellett hagynia a botját az út mellett,nagyon sajnáltam.

a szállás a monostorban van,nagyon hangulatos. aludtunk fél órát,majd elmentünk a gyógyszertárba (igen,vízhólyagjaim vannak) és bevásárolni. aztán elkezdtünk virslit sütni,de már csak 10 perc volt a miséig,amit mindenképpen meg akartunk hallgatni. úgyhogy iszonyatosan gyorsan megvacsiztunk.

közben megérkeztek az olaszok,nyilván megkérdeztem,hogy mégis hogy jöttek,nem tudtam elképzelni,hogy végig tudták csinálni. mondták,hogy úgy 7 km-t stoppoltak ők is.

aztán elrohantunk a misére,de sehol nem találtuk a termet. ez nem egy templomi mise,hanem szerzetesek énekelnek. kb. 5 percig fel-le rohangásztunk,mindenkit megkérdeztünk,hogy merre van. igazán mókás volt:) végül megtaláltuk. gyönyörű szép,hangulatos teremben volt,és az tetszett a legjobban,hogy a szerzetesek egy körben ültek,és maguknak énekeltek,nem a közönségnek.

josé nem tudja,mit hagyott ki... rengeteget beszélgettünk a vallásról,hogy nagyon el tud érzékenyülni egyes helyzetekben,templomokban. most még én is könnyeztem,nagyon meghatottak a dalok,a fények,a családias légkör. joséra gondoltam,hogy ez neki mennyit jelentene... de ha egyszer nem volt elég bátor velünk jönni...
még a stoppolást is úgy elmesélném neki,kíváncsi lennék,mit reagálna. hogy a "szent" virág stoppolni mert:D remélem még elmondhatom neki.

amúgy willel nagyon jól elvoltunk,sokat nevettünk,közösben vettünk kaját,jó vele együtt csinálni dolgokat.
közben elio adott nekünk ajándékot,mert most látjuk utoljára egymást:( ez is annyira szomorú. bár örökre a caminón lehetnék... de ez olyan,mint a hegylakó. én örökre itt vagyok,de a barátaimat folyamatosan elvesztem...szörnyű! bár a mai világban,e-mail,facebook,stb.
csak iszonyatos a váltás. eddig akár 24 órában együtt voltunk,innentől meg 0...

ja,willnek kb. 50 centje volt összesen,de vett kettőnknek egy-egy nyalókát:D

lugo - san román de retorta

2009-06-08T00:00:00.004+02:00

ma egész nap esett az eső... ráadásul fújt a szembeszél,iszonyatos volt. sajnos a térdem is fájt,már nem csak a lejtőn,hanem végig.

a spanyolokkal érkeztem meg az eddigi legjobb helyre. van fűtés,hangulatos szobácskák,fal nélkül,középen egy apró konyha. a ház mellett egy másik helyiségben az üvegtetejű zuhanyzó forró vízzel. miközben a tetőn kopogott az eső,egy élmény volt zuhanyozni!

tehát elsőnek érkeztünk pepével,carlossal és hectorral. út közben vettünk bort,meg kaját,és csináltak is finom paradicsomos tésztát. nagyon kedvesek voltak velem!

később megjött will,nagyon örülök neki! meg is öleltük egymást,pedig csurom víz volt:D aztán josé is megérkezett,majd a franciák és az olaszok. josé kifejtette,hogy barbara és thomas épp vele voltak,mikor elkezdtek stoppolni,és 2 mp múlva meg is állt egy autó. ő töprengett,hogy mit tegyen,és azt mondta,hogy arra gondolt,hogy én miket fogok a fejéhez vágni,úgyhogy inkább meggondolta magát:D

amúgy mellettem is elmentek barbaráék,és megkérdezték,hogy jövök-e,de nem szálltam be.
milyen jót aludtunk ma délután! josé ágya alattam van,ez meg annyira unatkozik,hogy állandóan rugdos... mint egy hároméves gyerek,komolyan...

update: közben elmentünk willel a boltba,hogy vegyünk kenyeret,meg egyebeket. a konyhában tumultus volt,úgyhogy mi az én ágyamban buliztunk,will szépen leszedte a létrát az ágyáról,felrakta a mi emeletes ágyaink közé,és azon közlekedett. vett bort is,és sikeresen össze is borozta az ágyamat (nem nagyon). közben odaadtam josénak a tonhalaimat,ha már tonhalas paradicsomos tésztát csinált épp. legalább nem kell tovább cipelnem. nagyon finom lett,és még will is evett belőle!

megint négyen maradtunk fenn sokáig. korábban jocelyne,rosemary anyja kért williamtől egy cigit,de rose nem engedte neki. aztán amikor nem volt ott rose,akkor odaadta neki will:)

úgy volt,hogy még elmegyünk a kocsmába,de én kezdtem elálmosodni. úgyhogy will elment egyedül. addig mi elvoltunk joséval és rosemary-val. aztán egy fél órán belül megérkezett will egy borral. erre nem számítottunk,már fogat is mostunk,úgyhogy lefeküdtünk.

de nagyon sokáig nem tudtunk aludni. will állandóan forgolódott,joséról is tudtam,hogy még ébren van,mert világított az mp3-lejátszója,és hárompercenként megrugdosta az ágyam,hogy ismerem-e ezt a számot,meg gondolom úgy egyáltalán azért,hogy nehogy már hamarabb elaludjak,mint ő....
nekem meg 10-percenként pisilnem kellett,úgyhogy én se hagytam őt aludni:D

cádavo baleira - lugo

2009-06-07T00:00:00.003+02:00

jaj,ma meghaltam... iszonyatos szakasz volt... 30 km,de sztem több,mert össze-vissza kanyarogtunk az útépítések miatt. összesen egyszer álltam meg,úgy 20 percre... nem gondoltam,hogy képes leszek ennyire gyorsan,6 és fél óra alatt megérkezni. pedig a vége tényleg halál volt,alig tudtam lépni,már minden csúnyát elmondtam,ami eszembe jutott...

mikor megérkeztem,a szállásadó felvette az adataimat. közben néztem a neveket,hogy kik érkeztek előttem,és voltak vagy nyolcan. mivan??? egyedül miquel volt előttem,az olasz apa-fiát útközben megelőztem. a többiek csak mögöttem lehettek...

erre mit látok? josé luiz blablabla,william blablabla. anyátokat. és ezt most még szépen mondtam.
mikor felmentem a szobába,ők nem voltak ott,csak a spanyol srác,carlos. nyilván rákérdeztem,hogy mégis hol előztek meg,és elmondta,hogy a fele társaság taxival ment,a fele stoppolt. valahogy sejtettem. most kicsit elegem van. miért van az,hogy az olaszok és én képesek vagyunk gyalogolni??
most idejött josé,gondolom mert látványosan szartam a fejére,pedig alig van itt valaki más (kajálnak). szépen elmesélte a dolgokat,pedig nem kérdezte senki.

update: elmentem megnézni a katedrálist,persze össze-vissza sétálgattam,úgyhogy csoda,hogy visszataláltam a szállásra. utána elmentünk kajálni négyen; josé,will,rosemary és én. pont volt a vendéglőben egy tévé,úgyhogy megtudtam,hogy button nyerte a török nagydíjat,federer meg a roland garrost. hát összejött neki. igaz,nem a legnagyobbal játszott,de mit tehet,ha az nem jutott be a döntőbe..
amúgy nagyon szomorú voltam végig,mert will közölte,hogy itt marad lugóban még egy napig.
közben szép lassan telt az idő,josé még rendelt rose-nak egy szelet santiago-tortát. ehh,nem volt képes megérteni,hogy én nem eszem ilyet santiago előtt,és kész.

a szállás 10-kor bezárt,mi kb. negyed 11-kor indultunk vissza... william magabiztos volt,mert a földszinten is vannak ablakok,aztán majd valaki csak kinyitja őket nekünk. rosemary otthagyott valamit a vendéglőben,úgyhogy will és én értünk a szálláshoz elsőnek. levette a cipőjét és elkezdte dobálni az emeleti ablakokat,hogy valaki meghallja és lejöjjön. azonban a cipő fennragadt a párkányon,úgyhogy levette a másikat is,és mezítláb próbálkozott az esőben. közben természetesen halálra röhögtem magam.
aztán végre észrevett minket thomas,az amcsi srác,és kinyitotta nekünk az ablakot. ezaz! nem kell a katedrálisban aludnunk! szuper!:)

utána még dumáltunk kicsit,willel találtunk egy tök jó kis szobát,ahol előadtam neki a 10-napos tervemet. bejött neki,úgyhogy remélem velünk jön (neki is 17-én megy a gépe). utána még karatéztunk kicsit a konyhában:D

elmondta,hogy ő ma gyalogolni szeretett volna,de hárman voltak,és josé,meg pepe taxival akartak menni. ő meg nem akarta,hogy sokat kelljen fizetniük. azt is mondta,hogy ő szívesebben menne egyedül. na mondom,william,ne szórakozz,úgy mész,ahogy akarsz... ha egyedül szeretnél menni,akkor megmondod,és onnantól egyedül mész...

elszomorít,hogy joséék simán leszarták,hogy will ilyen baromságokon töri a fejét. hogy emiatt talán nem is találkozunk vele többet. egy szót sem szóltak,hogy ne tegye,pedig még az is simán érv,hogy inkább santiagóban töltsön el egy napot,ez a lugo nem akkora szám. na mindegy.

ja,reggel roppant szellemesen mindenki úgy köszönt el,hogy "hasta lugo" a "hasta luego" helyett. tehát később találkozunk helyett lugóban találkozunk;)

padrón - cádavo baleira

2009-06-06T00:00:00.004+02:00

hú,ma mekkora zuhé volt! csurom,de csurom víz lettem! végig egyedül mentem,bár egyszer lehetőségem volt utolérni josét és miquelt,de inkább megvártam,hogy elmenjenek. ma is ilyen kedvem volt. a térdem már 500 m után elkezdett fájni,nem tudom,mi a baj,soha nem volt ilyen gondom (túrázásnál). tehát ma is nagyon élveztem a lejtőket...

az utolsó 6 km-en leszakadt az ég,de úgy,hogy az autóúton mentem,és esélyem sem volt valami menedéket találni. még jó,hogy észrevettem a jelzést,és egy erdőben megpihentem. annyira eláztam,hogy innentől kezdve nem érdekelt,hogy mi lesz,mentem,ahogy csak tudtam. aztán felértem egy dombtetőre,süvítő szél,ömlő eső... széttártam a karjaimat,elkiáltottam magam teljes hangerővel,hogy "én vagyok az erősebb",hú,de király érzés volt! nevettem,futottam,csodás volt! persze a térdem közben nagyon fájt,de odaértem a szállásra,méghozzá ötödikként!! azt hittem,már mindenki ott van,mert 8-ig kellett elindulni az előző szállásról,és én háromnegyedkor léptem ki az ajtón. most nagyon büszke vagyok magamra,hogy ilyen fájós lábbal ilyen jól mentem:) nekem az eső csak segített. remélem azért elmúlik ez a csúnya idő.

ez a brazil lány milyen kedves! pedig josé azt mondta,hogy őt az az elején kirázta tőle a hideg. tényleg olyan boszorkányos szeme van,de most is bejött a szobába,mosolyogva integetett nekünk...

update: will és én írtunk a vendégkönyvbe mindenféle vicces szöveget és rajzoltunk is:) utána lefordítottam neki,hogy mit írtam,hogy melyik szó mit jelent. aztán josé,will meg én maradtunk már csak ébren. oltogattuk egymást,pl. hogy josé hogy a túróba tudta nem észrevenni a szállást,mikor akkora hatalmas kőtábla jelzi,mint még egyiket sem..

aztán együtt mostunk fogat,de persze ezek őrültek,nem bírnak 1 percig nyugton lenni. will átjött a lányvécébe,és itt mosott fogat,de úgy,hogy mindkét mosdóba beleköpött,aztán folytatta.. mindenesetre halálra röhögtem magam rajta. aztán amikor felmásztunk az ágyra,ledobált egy csomó cuccot a földre,mikor mindenki aludt. jó,nem volt annyira hangos. kis hülye:)

grandas de salime - padrón

2009-06-05T00:00:00.005+02:00

ehh,most belevágok a közepébe,mert josé jól felb*szta az agyam... kiderült,hogy az egyik spanyol srác ma taxival ment,és elvitte josé és will csomagját is. grrrrrrr. istenem,most meg idejöttek ők ketten a szobámba (4-ágyas szobák vannak),és én szokás szerint első felindulásból megmondtam nekik,hogy csalódtam bennük,és hogy nem is igazi zarándokok.

aztán josé elmosolyodott,és elmesélte a sztorit. hogy a sérült srác eredetileg busszal akart menni,de nem volt (öcsém,ezek nem tudom,mivel közlekednek,de még én sem láttam egy buszt,vagy buszmegállót sem). tehát hívott egy taxit. kiderült,hogy elég sokba kerül,és nincs annyi pénze,ezért a tökéletes josé kitalálta,hogy tegyék be a kocsiba a hátizsákjukat páran,és fizessenek 3-3 eurót,így mérséklik a másik srác kiadásait. hihetetlen,ez az ember mindent úgy alakít,hogy ne lehessen haragudni rá,azt hiszem,tipikus brazil.

amúgy ma az elején egyedül mentem,majd utolértem az olaszokat,akik épp gombát szedtek. integettem eliónak,mire felkiáltott,hogy "fioreeeeeeeeeee!!" (merthogy így hívtak),megöleltük egymást,és adott egy akkora puszit,hogy megsüketültem egy időre. aztán később a nevén neveztem,ennek is annyira megörült,hogy puszi puszi:D ezután együtt mentünk végig.
már csak 1,5 km volt hátra,mikor megérkeztünk egy viszonylag nagy városba. vettünk kaját,mert a következő településen,ahol a szállás van nincs se bolt,se semmi...

ezután az olaszok annyit szarakodtak,mentek össze-vissza,hogy meguntam,és bementem az első nyitott ajtón,és megkérdeztem,hogy jó irányba megyek-e. kb. 3 mp volt,mentem is tovább,mikor meghallottam a nevem... visszafordultam,és megláttam josét annak a boltnak a kapujában,ahova az imént benéztem. nem röhögtünk,á nem:D itt mesélte el,hogy nincs csomagja...
aztán még integettem willnek,mert ő is ott volt a boltban,és elindultunk az olaszokkal,és együtt érkeztünk meg.

közben will itt van a szobámban,beszélgettünk a zenéről (gitározik egy együttesben),művészetekről,rajzolt a naplómba,hozott nekem cseresznyét. itt is hagyta,de nem eszem meg az egészet.:) amúgy meglepődtem,bocsánatot kért,hogy úgy alakult a tegnapi vacsi,hogy ő az amcsival,a két brazil meg egymással beszélgetett. kiderült,hogy ez az amcsi elég fura fazon,pl. helyesli a rabszolgaságot...
josé meg will most mondták,hogy vettek egy csomó dolgot,és mi lenne,ha közösen megfőznénk. will nem szereti a tonhalat,úgyhogy kolbászt eszünk.

update: kettős főzés volt végül; a brazil lány csinált valami rakott,húsos,tésztás cuccot,mi meg joséval és willel paradicsomos,kolbászos,paprikás tésztát. ja,az olaszok is megcsinálták a gombákat. szal nagy közös evés volt,természetesen borral és sörökkel. vicces volt,valahogy szóba kerültek a himnuszok,és a brazilok elkezdték énekelni az övéket. én meg dúdoltam velük. a francia meg az olasz himnusz szövegének 80%-át ismerem,úgyhogy elioval elénekeltük az olaszt. vicces volt,hogy én mondtam rosemary-nak,hogy hogy van a francia:D az angolt meg az amcsit is elénekeltük. feltűnt nekik,hogy mindegyiket hogy vágom,és az amcsi srác jól be akart húzni a csőbe. mondta,hogy énekeljem el a spanyolt. hehe,mondom,annak nincs szövege;)

végül majdnem éjfélig dumáltunk joséval,willel és rosemary-val. joséval sikerült összevesznem,mikor megmondtam neki,hogy elég durván úgy beszél magáról,meg brazíliáról,mintha valami tökéletes lenne. amikor meg én mondok valamit magyarországról,akkor meg beszólogat,hogy ő nem hiszi el,hogy 40 fok lehet ott,és hogy az biztos másmilyen 40 fok,mint brazíliában... de tényleg,akármit mondok...
na mindegy,de elég parázs vita kerekedett ebből. a többiek csak néztek:) meg én is,mert nem az én stílusom ilyen hévvel veszekedni. amikor mentünk aludni,bocsánatot kértem,de csak megrántotta a vállát,mintha azt mondaná,hogy "á,semmi nem volt". úgy tűnt,mintha szomorú lenne. furcsa egy ember.

la mesa - grandas de salime

2009-06-04T00:00:00.002+02:00

ez volt a víztározós szakasz,amit már nagyon vártam,csináltam is vagy 100 képet:)
mikor elindultam,josé megígérte,hogy utolér,de fogadni mertem volna,hogy én "nyerek":) úgyhogy majdnem végig egyedül mentem,egy rövid szakaszon willel,amikor utolért. dumáltunk,főleg a suliról,majd volt egy kis szikla,ahonnan csodás volt a kilátás. itt leültünk,ettünk egy kis csokit,majd ő továbbment,mert nagyon éhes volt.

én megint nem erőltettem meg magam. szép lassan sétáltam,élveztem a környezetet,csodaszép volt. kicsit sajnáltam,hogy nincs verőfényes napsütés,de nem volt annyira szörnyű a helyzet,csak kicsit volt borult az ég.
mikor megérkeztem,rögtön tovább akartam volna menni,mert iszonyat zsúfolt ez a szállás. háromemeletes ágyak vannak,és kb. fél méter van az ágyak között. plusz van egy darab vécé,és egy zuhanyzó. kiderült,hogy a következő szállásért 13 eurót kéne fizetni... mi azt beszéltük willel,hogy inkább itt maradunk,és kajára költjük ezt a pénzt. úgyhogy el is mentem zuhanyozni. az olaszok továbbmentek.

később,mikor már megérkeztek páran,josé szólt,hogy talált internetet,és nyomtatni is tudok. ez nagyon kedves volt tőle,tudta,hogy ki kell valamikor nyomtatnom a repjegyemet. kiderült,hogy willnek is pont ugyanezt kéne tennie (ryanair),így el is indultunk. mivel spanyolul volt minden,segítettem neki nyomtatni,és egyúttal fel is vettük egymást facebookon:)

mire visszaértem,telt ház volt a szálláson. egy csomó spanyol,és egy brazil-amerikai pár jött még meg. nagyon boldog voltam,hogy sikerült ezt a nyomtatást elintéznem,úgyhogy odamentem joséhoz,és kb. ugráltam,meg mondogattam,hogy köszi köszi. mondta,hogy akkor ünnepeljünk,és menjünk el egy vendéglőbe. öten ültünk egy asztalnál,josé,will,és a brazil-amerikai pár. ez azért volt kicsit sok nekem,mert külön-külön még megértem őket,de amikor két brazil,vagy egy angol és egy amerikai beszélget,az esélytelen. azért valamennyire sikerült,főleg josé fantasztikus történeteit,amiket már kívülről tudtam.

peñaseita - la mesa

2009-06-03T00:00:00.004+02:00

8-kor keltünk joséval,a többiek már mind elmentek. kb. fél 10-kor sikerült elindulni:D lefényképeztük a varázsforrást búcsúzóul.
hogy ma milyen lassan mentünk! mert nagyon meredek volt,mi meg egyfolytában dumáltunk,úgyhogy alig haladtunk.

aztán lehagytuk az olaszokat,és josé előrement. innentől egyedül voltam,míg utol nem értem josét és rosemary-t. épp pihentek a fűben,leültem én is hozzájuk,megkínáltak egy sörrel. megkérdeztem josét,hogy hogy ejti ki azt,hogy harry potter,de többet vártam. csak mert a szóeleji és dupla r-eket hhhhh-nak ejti:D
aztán innentől kezdve végig hárman mentünk,iszonyú lassan. most asszem 10-en vagyunk,mert itt van még egy spanyol srác,egy olasz apa és fia... és itt van william is!! tök jó volt,zuhanyzás után kimentem a füves részre az asztalokhoz,megláttuk egymást,és megölelt. úgy örülök,hogy minden rendben vele.

update: megint együtt vacsiztunk:) will ketchupös tésztát evett,az olaszokat jól felbosszantotta:D a spanyol srácról kiderült,hogy katalán. illetve annyit mondott,hogy mallorcai,rákérdeztem,hogy akkor ezek szerint katalán-e,és azt mondta,hogy én vagyok az első,aki erre rájött:D végre egy kis sikerélmény:) aztán poénkodtunk a focival kapcsolatban. sajnos csúnya felhők jöttek,azt mondják itt az okosok,hogy holnap elromlik az időjárás.

mindenki hamar lefeküdt aludni,úgyhogy csak hárman maradtunk,ez a katalán srác,miquel,az olasz srác,domenico valamint én. vicces volt a beszélgetés,mert se az olasz,se én nem vagyunk túl bőbeszédűek spanyolul.
amúgy a vacsinál josé nagyon elemében volt. be nem állt a szája. spanyolul mesélt mindenféle caminós sztorikat,persze én már harmadszorra hallottam őket,úgyhogy nagyon izgis volt:D

borres - peñaseita

2009-06-02T00:00:00.000+02:00

ma kitapintottam a vádlimat! igen,most már létezik:D persze nem olyan,mint a normális embereknek,de legalább van! és megnéztem egy tükörben magam,a combom kisebb lett,és ott is látok már izmot! hogy 5 nap gyaloglás mire nem képes!

ma sem erőltettük meg magunkat különösebben. elég hegyes terepen vagyunk,és van,hogy 15 km-en belül nincs szállás. most is csak 15-öt mentünk 30 helyett. amúgy én pont ott vagyok most,ahol a terveim alapján lennem kell,szal nincs gáz.

út közben összefutottam az olaszokkal és egy darabon együtt mentünk. egy nő adott nekünk friss forrásvizet. később beültünk egy bárba,ők kávéztak,én meg kakaót ittam (már hagyomány:)). aztán paolo nem hagyta,hogy fizessek. annyira kedvesek velem,mintha a lányuk lennék:) viccesen beszélgetünk:D soha nem lehet tudni,hogy az adott szót,mondatot épp melyik nyelven értik meg. úgyhogy először angolul mondom,aztán spanyolul,aztán franciául. az olasz még nem megy annyira,csak pár fontos szót tudok.

aztán lemaradtam,mert nem akartam sietni. annyira jó volt szép lassan,boldogan,fájdalom nélkül menni. találtam egy baromi jó kis botot! ma sokat segített felfelé. később utolért josé és együtt mentünk pola de allandéig. itt gyorsan bevásároltunk,amíg még nyitva volt a bolt. josé elment mindenféle ügyeket intézni (telefonkártya,internet,ebéd),az olaszok is kajálni indultak. én lementem a patak partjára,és az árnyékban piknikeztem egyet.:) nem siettem túlságosan,3 után indulhattam el. nincs órám,a mobilom ki van kapcsolva,szóval nem nagyon tudom,hogy mennyi éppen az idő. most a templom harangjátékából találtam ki.

a szállásra én értem elsőnek,de nem tudtam kinyitni az ajtót. egy öreg bácsi jött segíteni,kiderült,hogy csak be kellett volna rúgni:D megdicsért,hogy milyen jól értem,meg beszélem a spanyolt. ha ezt a "sí,sí"-ből,meg a kinyögött pár mondatomból szűrte le,akkor gratulálok:D lezuhanyoztam,napoztam,jól elvoltam egyedül,aztán most megjött josé. amúgy mindketten vettünk 1-1 bort az előző településen,úgyhogy jó kis este lesz:)
azt mondja,az olaszok ott maradtak polában,mert közben bezártak a boltok,és meg kell várniuk,amíg újra kinyitnak (kb. 5-kor szoktak).
gyönyörű helyen vagyunk!! most a kis kőteraszon ülök,és egy hatalmas hegyet látok.

update: vicces este volt,ahogy gondoltam:D végül csak hatan voltunk: josé,rosemary és az anyja,paolo,elio és én. megint együtt vacsoráztunk,remélem ebből rendszer lesz,mert nagyon jó buli volt:) utána szépen megittuk a 3 bort (az olaszoknak is volt egy),és már elég jól éreztük magunkat. végül joséval és rosemary-val hárman maradtunk. nagyon vicces volt,rengeteget röhögtünk josé akcentusán.

aztán szóba került,hogy még nem ittam sidrát (=almabor). josé közölte,hogy akkor ő most hoz egy üveggel,mert hogy ő brazil,és el tudja intézni. ugyanis van itt pár méterre egy "varázskút". nem hittünk neki,de pár perc múlva visszatért egy üveggel a kezében. később hárman mentünk az újabb üvegért,így mi,csajok is megbizonyosodhattunk róla,hogy nem hazudik. úgy működik ez a dolog,hogy az utcában van egy forrás,ahonnan a víz egy kisebb medencébe folyik. na,a víz tele van sidrás rekeszekkel. így elveszünk egy üveget,a pénzt pedig otthagyjuk. gondolom josé derítette ezt ki még a nap folyamán a brazil módszereivel:)

amúgy megmutatta a zenéit,és egy csomót meg is hallgattunk. kiderült,hogy nagyon szereti a moulin rouge-t. a nap leghihetetlenebb pillanata volt,mikor elénekeltünk a your songot... nem nézném ki belőle,hogy ilyen zenéket hallgat.

tineo - borres

2009-06-01T00:00:00.002+02:00

ez volt eddig a legjobb nap,pedig alig csináltunk valamit.... mentünk kemény 15 km-t:)
conchitával együtt indultunk,de hamar kiderült,hogy ő szeretne rohanni,30 km-t menni. tehát nagyrészt egyedül mentem,nagyon élveztem a szép tájakat,a napsütést. aztán egy padnál találkoztam conchitával és joséval. a franciákat már hamarabb lehagytuk; a lánynak nem elég,hogy nem jó az egyik lába,most már egy hatalmas vízhólyag is van rajta.

tehát egy kicsit együtt haladtunk conchitával és joséval; ez azt jelenti,hogy előbbi rohant előttünk 500 m-rel,mi meg kedélyesen dumálgattunk,nem siettünk sehová. aztán egy olyan településre értünk,ahol volt bolt. le is pakoltunk egy padra,conchita bement. vett pár sört,a kezünkbe nyomott 1-1 dobozt,aztán szépen elsietett. joséval csak lestünk,hogy ez mi volt. elég érdekes módja volt az elbúcsúzásnak,meg a kommunikációnak,de hát ő tudja.

aztán kb. 4 (!) órát dumáltunk itt joséval. vallásról,sportról,országainkról. közben ő evett egy vendéglőben,és eldöntöttük végleg,hogy már csak 3 km-t megyünk,nem akarunk még 18-at. szóval még az is simán belefért,hogy megvárjuk a franciákat,és együtt érkezzünk a szállásra.
de. én előrementem,mert nagyon lassan haladtak,a nagyokos josé meg eltévedt rosemary-val,és kb. fél óra múlva találtak végre ide. a lány anyukája már rendesen aggódott.

nagyon szimpatikus hely ez,süt a nap,hatan vagyunk. az olaszok is itt vannak,két középkorú férfi. nagyon vicces volt,amikor paolo magyarázta nekem,hogy holnap merre szeretnének menni,olyan spanyol-olasz-francia-angol keveréknyelven. nem zavar,mert magam is angol-spanyol-portugál keveréknyelven beszélgetek joséval,sztem nagyon vicces:)

és végre el tudtam érni anyut! biztos már nagyon aggódott (minden nap egy csörgést= életjelet kell adnom magamról),de eddig valamiért nem volt jó a hálózat.

update: este sikerült elérnem,hogy ne kettesével egyenek,hanem közösen. szerintem szuperül sikerült! nem szeretem,mikor ilyenkor elvonulnak az emberek a saját kajájukkal,sokkal hangulatosabb együtt enni,amikor mindenki középre rakja a cuccait,és abból eszik,amiből szeretne. közben borozunk,beszélgetünk... ugyanis josé vett bort,azt megittunk,aztán megint ketten dumáltunk éjfélig. nem tudom,hogy a többiek hogy tudnak lefeküdni 10-kor,amikor még világos van...

cornellana - tineo

2009-05-31T00:00:00.000+02:00

ma is conchitával mentem.
ez úgy nézett ki,hogy alig beszéltünk,mert ő ment elöl,én meg úgy 100 m-rel utána. furcsák nekem ezek a spanyolok,mind rohannak,teljesítménytúrának fogják fel a caminót. na de ez a felállás azért jó,mert együtt is megyünk,és nem is. tehát magamban vagyok,de ha van valami,akkor ott van conchita a közelben.

nagyon nehéz volt ez a szakasz. 30 km - elvileg,de sztem ez is több volt...
féltávnál bekukkantottunk az egyik szállásra,mert már nagyon szükségünk volt egy kis vízre - a lábainknak. erre kijött a szállásadó,dumálgattunk,majd hozott egy vödör jéghideg vizet. kiderült,hogy ők is épp ebédelni készülnek a másik szállásadóval. így megkínáltak minket finom házitortillával.:) aztán anselmo - aki amúgy valenciai - adott nekünk egy kis cukros citromlevet,hogy erőt adjon,és mentünk tovább. megvan az e-mailcíme,majd elküldöm neki a képeket,amiket a szállásról csináltam: csodálatosan nézett ki! barátságos sárga falak,mindenféle emlék,fényképek,tárgyak,zászlók a falakon,polcokon,reggae-zene egész nap...

na,a szakasz többi részét nem részletezem,de elég durva volt... az elején dimbes-dombos volt,a végén inkább a fáradtság jött ki rajtunk.
megint itt van josé,a francia anya-lánya,egy nagy dumás spanyol,egy spanyol-svájci házaspár,akik 20 éve svájcban élnek,stb. találtam pár mesekönyvet a szálláson,úgyhogy el is olvastam a hamupipőkét,hogy gyakoroljam az igeragozást:) de ma rengeteget beszéltünk helyiekkel,meg conchitával is,úgyhogy a spanyolom - jelentem - fejlődik.

san juan de villapañada - cornellana

2009-05-30T00:00:00.001+02:00

ma felborítottuk a tervet (minek kell ide egyáltalán terv,azt csinálunk,amit akarunk!); csak 8 km-t mentünk,mert nagyon fáradtak voltunk. kiderült,hogy a tegnapi szakasz 30 km-es volt,tehát én 35-öt mentem... hát,első nap nem erre számítottam...

josé be akart menni gradóba,brazil módszerrel el is érte,hogy valaki bevigye kocsival. én conchitával,egy spanyol nagymamával gyalogoltam ma,és gyakoroltam a spanyolt:) a szállás nagyon szuper,egy monostorban vannak az ágyak,középen van egy udvar,ahol napoztunk,kiteregettük a ruhákat,amiket kimostunk. találtunk tésztát és paradicsomot,úgyhogy este főztünk is. aztán megérkezett josé,és egy francia anya-lánya,akiket a brazil már korábbról ismer. william nem tudjuk,hol van.

oviedo - san juan de villapañada

2009-05-29T00:00:00.007+02:00

hihetetlen,hogy itt milyen távolságok vannak... és felépítenek egy települést úgy,hogy van két ház,aztán 200 m szünet. aztán még két ház,majd megint 200 m szünet. aztán egy templom,és a zarándokszállás. hát,én már majdnem összeestem...

de kezdjük az elején: megérkeztem oviedo repterére,és kiderült,hogy 5 perce ment el egy busz a városba. a következő 1 óra 40 perc múlva jött volna... írtam noeminek (a lány,akinél aludtam,couchsurfinges),és azt mondta,hogy akkor kijön értem. úgyhogy autóztunk egyet. nagyon kedves lány,na jó,inkább nőnek kéne írnom,hisz 42 éves. de fiatalos nagyon. dumáltunk sokat,pl. az asztúriaiakról. azt mondta,hogy nagyon büszkék a származásukra,és hiába dolgoznak mondjuk madridban,mindig visszatérnek "szülőföldjükre". kiderült,hogy nem szeretik se a baszkokat,se a katalánokat,de míg előbbieket kisgyereknek nevezte,utóbbiakról az a véleménye,hogy nagyon el vannak szállva maguktól. aztán nem tudom,hogy a többi asztúriai is így gondolkozik-e.

a lakása pedig elképesztő! sajnos nem volt lehetőségem lefényképezni,mert rögtön lefeküdtünk aludni,másnap meg ébredés után indultunk. mindenesetre tátott szájjal bámultam már a lépcsőházat is,a régi,apró liftet,amiben alig fértünk el ketten. a lakás is tele van iszonyat régi bútorokkal,de nem azok a batárnagy eltúlzott szekrények,hanem kis aranyos dolgok. na jó,most nem írom le az egész lakást. szóval nagyon kedves volt,az apja pedig megszerezte és kitöltötte a credencialomat (zarándokútlevél).

másnap megnéztem a katedrálist (ja,hozzáteszem,megint nem sikerült rendesen aludnom,kíváncsi vagyok,hogy a fáradtságtól menni fog-e). a belsejében kicsit el is érzékenyültem,bár ez nem volt nagy szám,mert az egész nap viribőgésekkel telt. először akkor - de akkor nagyon -,amikor egy öreg bácsi útbaigazított,és kb. másfél óra múlva ugyanoda érkeztem vissza. mert egy kis kitérő volt. nem kicsi. szal ott leültem a háza elé az út közepére,és majdnem elkezdtem bőgni,de úgy nézett,hogy visszafogtam magam. leültetett az árnyékba,de aztán muszáj volt elindulnom,hogy még ma megérkezzek. úgyhogy inkább út közben bőgtem,mint egy hülye. nem is emlékszem,hogy mikor volt ilyen utoljára.

a többit nem részletezem,de a lényeg az,hogy rohadtul nem 21 km-es volt ez a szakasz,inkább 30... és a végén már nagyon kivoltam,alig bírtam vonszolni magam. végül fél 8-ra sikerült beérnem. nem nagyon értem,hogy ez hogy volt. talán a holnapi 20 km nem lesz 25-30... még valami aggaszt: 18-an vagyunk... holnap elvileg 6 ágy lesz:D vicces,vicces. hol a sz*rban fogunk aludni..

ja,egész nap hőség volt... még este 7-kor is... volt,hogy nem volt elég vizem,akkor gondolkodás nélkül letérdeltem egy kis patakocska mellé,és ittam amennyi belém fért. nem lett semmi bajom.

megismerkedtem egy ír lánnyal,és dumáltam joséval,aki brazil (úgyhogy zsozé). van még egy vicces,félénk,jóképű angol srác,akihez mindenki spanyolul beszél,ő meg azt mondogatja,hogy "sí,sí",és annyira nyilvánvaló,hogy nem ért egy kukkot sem:D meg ez a brazil tök más,mint akiket eddig ismertem: csöndes,kedves,figyelmes. és ki tudja mondani a nevemet! senki (!) nem tudja normálisan,de neki elsőre sikerült,és meg is jegyezte:D

update: kb. éjfélig a szállás előtt dumáltunk. josé,will (eng),johannes (ger) és én. joséval rengeteget beszéltünk a francia útról,ő már kétszer végigment rajta. milyen kis gonosz,az én kedvenc helyemet jól lefikázta. de olyan jó valakivel ezekről az élményekről beszélni! aztán adott füldugót,mert hallottuk,hogy mindenki horkol.

camino primitivo

2009-05-28T00:00:00.003+02:00

úgy döntöttem,hogy a mostani naplómat is bemásolom ide.
jól esik,hogy megoszthatom az élményeimet veletek,így közelebb hozhatom ezt a világot,amit csak azok érthetnek meg igazán,akik személyesen tapasztalták. így talán még több ember fog nekivágni az útnak:)
a bejegyzéseket azok megírásának időpontjához rakom fel.

a szakaszok:

1. nap: oviedo - san juan de villapañada
2. nap: san juan de villapañada - cornellana
3. nap: cornellana - tineo
4. nap: tineo - borres
5. nap: borres - peñaseita
6. nap: peñaseita - la mesa
7. nap: la mesa - grandas de salime
8. nap: grandas de salime - padrón
9. nap: padrón - cádavo baleira
10. nap: cádavo baleira - lugo
11. nap: lugo - san román de retorta
12. nap: san román de retorta - sobrado dos monxes
13. nap: sobrado dos monxes - pedrouzo
14. nap: pedrouzo - santiago
15. nap: santiago
16. nap: santiago - negreira
17-18-19-20. nap: negreira - olveiroa - finisterre - santiago - bp

német utazások amurral

2009-05-13T13:59:00.009+02:00

meglátogattam amurt,aki karlsruhéban tanul.

szombaton és vasárnap
nem sokat voltunk karlsruhéban,ugyanis elmentünk kirándulni amurral és sugarral.
úgy terveztünk,hogy a fekete-erdőbe megyünk így,immendingenből dunaueschingenbe szombaton,és furtwangenbe vasárnap. végig a duna mentén. de-ben találtam ingyen szállást,úgyhogy ez is meg lett volna oldva.
immendingenig el is mentünk vonattal. na,innen pár kilométerre van egy érdekes látnivaló: a duna-elsüllyedés. ha megnézitek a googlemapsen,jól látszik,hogy a várostól északkeletre a folyó medre egyszercsak kiszárad,vagy mi. tulajdonképpen a víz víznyelőkön keresztül a föld alá folyik,és a pár km-rel délre levő aach folyót táplálja,ami a bodeni-tóba folyik,a tó vizét meg a rajna vezeti az atlanti-óceánba. én sem igazán értem,hogy ez hogy lehetséges,de mindegy.

szóval elmentünk ide,és természetesen mi volt ott? semmi. ugyanúgy folydogált a kis folyó. valamennyire sejtettem,hogy ez lesz,hisz mostanában elég sok csapadék esett,és olvastam,hogy nyárra szokott csak kiszáradni,na de azért akkor is csalódtunk. majdnem belepisiltem az egyik víznyelőbe,hogy a pisim eljusson az atlanti-óceánba,de voltak még ott turisták körülöttünk.

aztán,mikor mentünk vissza imendingenbe,eszembe jutott,hogy 12:24-kor megy egy vonat donaueschingen felé. nem ülünk fel rá? de! volt még 10 percünk,de elég messze volt a vasútállomás. szóval elkezdtünk futni:D hát ez igazán mulatságos látvány lehetett,amurral már alig bírtuk,de végül elértük.
jó fáradtak voltunk,és végül nem szálltunk le előbb,hanem elmentünk egészen de-ig. tervezgettünk,hogy majd megnézzük a duna-forrást,meg kiülünk a fűbe. erre elkezdett esni az eső...

elkezdtük nézegetni a menetrendet,hogy hova menjünk el pár órára (napijegyünk volt végtelen utazással). amur egyszercsak meglátott egy konstanzba tartó vonatot a táblán. hát,nem kellett sokáig győzködni senkit. a bodeni-tó partja? hát persze!
úgyhogy ettünk,aztán indultunk!
konstanz egy csúcsszuper város! csak túl sok a turista. de a tóparti rész gyönyörű,elképesztő mennyiségű vitorlással és egy hatalmas szoborral. és a híd a rajna felett... mert az már a rajna! pontosan látszik a határ a tó és a folyó között! ez olyan izgalmas! imádom a vizeket!

utána amur felhívta nathalie-t (aki amúgy pötzsch:D),hogy jöhetünk-e az egy órával későbbi vonattal,és benne volt. úgyhogy még elvoltunk egy darabig a városban. de amikor felszálltunk a vonatra,és láttunk,hogy végállomás: karlsruhe hbf... úgy döntöttünk,hogy inkább hazamegyünk,és holnap majd kirándulgatunk máshová. meg zuhogott is az eső. úgyhogy nathalie természetesen megértette,mi meg hullafáradtan hazamentünk.

vasárnap
tehát,most,hogy ugrott az egésznapadunamellettsétálgatunk projekt,amur javaslatára a maulbronni kolostort látogattuk meg. aznap már aranyhal is jött velünk.
az első állomásunk pforzheim volt,ahol megnéztük az ndk-múzeumot,ami kizárólag vasárnaponként pár óráig van nyitva... tök érdekes régi cuccok voltak kiállítva,többek közt járművek (egy fél trabant,egy hatszemélyes babakocsiszerű izé) ,plakátok,kitüntetések,érmek. régi kaják,szappanok,rádiók, egyéb háztartási cikkek. berlinről csomó minden, lágerek,fegyverek,ruhák.

aztán következett maulbronn. itt a pénztáros csaj megkérdezte,hogy magyarok vagyunk-e,mert az apja etyeken született:D aztán megnéztük a kolostort,ami a világörökség része,majd elsétáltunk egy tóhoz.
a vonatállomásra érve úgy láttuk,mintha az állomás épületében valami vendéglő lenne. odamentünk (miközben ki volt írva németül,hogy nem szabad bemenni...) ,mert voltak bent még emberek. sugar megkérdezte egy nőtől,hogy ihatunk-e bort,erre kaptunk ingyen egy-egy pohárral. kiderült,hogy egy szülinapi ünnepségnek épp most lett vége. eldumálgattunk a nővel,meg egy pasival,közben kaptunk még egy-egy sütit is,nagyon vicces volt.:D aztán mikor elment a vonatunk,kijöttek integetni:) nagyon aranyosak voltak!
nem csak ennyi volt a napi program,karlsruhéból rögtön indultunk tovább wörthbe,ami a rajna másik oldalán található. sétálgattunk a városban,aztán hazamentünk.

5 nap csehországban

2009-03-12T19:30:00.004+01:00

joaquin (a chilei srác,aki olomoucban él a cseh menyasszonyával,terezával) két hete írt,hogy szülinapi bulija lesz,és mi lenne,ha eljönnék. nem kellett sokáig győzködnie...
gyorsan beszereztem a nemzetközi diákot,és megvettem a buszjegyet (így 5100 ft brnóba oda-vissza!).
ja,amúgy elnézést,ha valakit zavar,hogy a városoknak nem a "magyar" nevét használom,de nekem nem úgy jutnak eszembe ezek a nevek,hogy brünn,meg olmütz.

szóval pénteken reggel elindultam. a kék hátizsákomat vittem,amibe nem sok fér bele; egy hálózsákot,egy-két ruhát,szendvicset,kulacsot,és persze egy kis ajándékot gyömöszöltem bele. utóbbi magában foglal egy tokajit (nem aszú,hanem muskotály),jó sok túró rudit,mindenféle ízben,és egy pilóta kekszet.
ééééééés: anyu egy-egy hosszú üvegcsébe fűszerpaprikát öntött,de mindegyikbe kétfélét; az egyik világosabb,a másik sötétebb színű volt. így nagyon szépek lettek.

mivel joaquinnak nem tudtam előre megmondani,hogy brnóból melyik busszal fogok jönni,sms-t akartam írni neki,mikor kiderült az állomáson. de nem ment!!! próbáltam hívni,de az se sikerült... nagyon ideges voltam...szerencsére ott volt mellettem egy magyar pár,akik kölcsönadtak egy telefont.
mikor megérkeztem olomoucba,és leszálltam a buszról,ott állt ludek(cseh) nem messze. a nyakába ugrottam (később azt mondta,hogy nem számított rám,és azt hitte,hogy egy álom vagyok; ezzel sokat cikiztük később:D). de joaquin nem volt sehol. kb. egy órát vártunk rá,de hát porto után ezen egyáltalán nem akadtunk fenn. a házuk felé tartva felszedtünk egy cseh lányt és egy lengyel srácot (szintén portóból ismerik őket,de én ott nem találkoztam velük).
mikor beléptünk,jött az első hűűűűűűűűűha: tereza terhes! drága joaquin azért nem mondta el,mert azt akarta,hogy meglepetés legyen:D

tereza készített nekünk knedlíkyt; ez olyan,mint nálunk a knédli,de gyümölcs van a közepén,tehát majdnem szilvás gombóc. huhh,de finom volt! joaquin megkínált matéval (olyasmi,mint a tea,de kikérik maguknak,ha azt mondja valaki,hogy ez egy teafajta) ,amit még nem kóstoltam soha. eredeti matés pohárba töltötték,ebben egy fém szívószál található; ezt használja mindenki.

aztán szép lassan szállingóztak befelé az emberek,jórészt csehek. sokszor volt,hogy csehül beszéltek,esélyem nem volt megérteni. joaquin fél éve itt él,azért már megért pár dolgot,tomek meg lengyel,szintén sokat ért a beszédből. szal néha kellemetlen volt,hogy csak lestem,miről lehet szó egyáltalán.
később a szomszéd beszólt,hogy fogjuk be,ezért elindultunk a városba. beültünk pár helyre,ittam sört (ha már prágában nem próbáltam ki anno...),csocsóztunk,király volt! aztán hazamentünk,öten aludtunk náluk.

szombat reggel elment az egyik cseh lány; egy másikkal,meg ludekkel és joaquinnal felmentünk a közelben levő svatý kopečekre (zarándokhely a város mellett,egy dombon). innen látszik egész olomouc. aztán gyalog jöttünk le a dombról a 20 centis hóban,joaquin nagyokat esett:D nézelődtünk még a városban,elbúcsúztattuk az utolsó cseh lányt is,aztán hazamentünk.

joaquin bevezetett minket a chilei konyha rejtelmeibe; először is készített nekünk completót. ez a hot dogra hasonlít,de minden szar van benne: virsli,avokádó,paradicsom,fokhagyma,hagyma,káposzta,majonéz, torma,ketchup. szóval tényleg completo. jellemzője,hogy lehetetlen úgy megenni,hogy ne legyen az ember tányérja,keze és szája tiszta kaja:D (de én másnap csináltam egy "intelligens completót",ahogy joaquin mondta,amiből nem folytak ki a dolgok:))
ludek ekkor adta elő magát; az amúgy kedves,visszafogott,szabatosan fogalmazó srácnak tele volt a keze,nem tudta kinyitni a ketchupöt. hozzám fordult,és megszólalt: "could you please open this ... shit?" (ki tudnád nyitni ezt a ... szart?) :D:D lehet,hogy így nem tűnik olyan viccesnek,de mi ott,akkor szakadtunk a röhögéstől,és még mindig emlegetjük!

vasárnap reggel empanadast (töltött tésztának nevezzem?) készített chilei barátunk. a legelterjedtebb fajtája az,amelyiknek a tölteléke a következőkből áll: darált hús,fekete olíva,mazsola,hagyma,tojás,asszem ennyi. marhajó,ezt ki kell próbálnom itthon is! a másik fajtát este csinálta; ezt csak sajttal töltötte meg,és nem a sütőbe rakta,hanem tűzhelyen,olajban sütötte meg.
ezen a napon a városban mászkáltunk,kávéztunk,elbúcsúztunk ludektől.

hétfőn joaquinnal elmentem kroměřížbe. sokat gondolkoztunk,hogy melyik környékbeli településre látogassunk el,végül ez a városka nyert. tereza már volt ott,ő is ajánlotta. gyönyörű város! van két szép parkja,de ezeknek télen sajnos nem jött ki a lényege,az egyikbe még be se mehettünk,mert hétfő volt... nagyon hideg volt,úgyhogy beültünk az egyik templomba melegedni. kb. fél órája voltunk már ott,a caminóról és a vallásról beszélgettünk halkan. ekkor bejött egy nő,pártában,keresztett vetett,mi abbahagytuk a beszélgetést,és néztük a síri csendben. erre joaquin suttogva: "she must be fuckin' religious" (ő biztos kib*szott vallásos). aztán rájöttünk,hogy mit is mondott,és hol,és a szánk elé kaptuk a kezünket,és röhögtünk némán,nagyon mókás volt:D
amíg mi távol voltunk,tereza szerzett nekem egy csomó cseh csokit!

kedden jöttem haza. nézelődtem pár órát brnóban,de nem fényképeztem.
tudom,hogy most egy ideig nem fognak meglátogatni. két hónap múlva megszületik a kislány,antonia.
viszont: kiderült,hogy szeretnének a transzszibériai vasúton utazni!!! ami nekem már régóta nagy nagy álmom! ráadásul ők is az ulánbátor-peking ágra gondoltak:) szóval megbeszéltük,hogy gyűjtünk rá pénzt,aztán ki tudja,hátha megvalósul!

mi mindenre jöttem rá pár nap alatt? rengeteg kaját megismertem,egy csomó cseh szóról kiderült,hogy nagyon hasonlít a magyarra (pl. petrezselyem, táska,kukorica,kabát,és még volt egy pár),van mák az országban, sőt,közkedvelt.
hogy mennyire más egyedüli magyarnak lenni,amikor tényleg nem tudom az anyanyelvemet használni napokon át. biztos így kellett volna lennie portóban is,de én nem vagyok az a fajta,aki ezt hosszú távon kibírja;)
hazafelé a buszon már bevetettem hatalmas cseh szókincsemet (ami amúgy a szlovákórákból maradt meg),hogy jó estét,köszönöm,forró csokit kérek:D

marokkó, 3.rész

2009-02-20T21:29:00.011+01:00

május 31-június 1.
elbúcsúztunk said családtagjaitól,akiket nagyon megkedveltünk,és megtiszteltetésnek éreztük,hogy megosztották velünk otthonukat,és betekintést engedtek a mindennapjaikba. egyik húgától kaptam egy nyakláncot,amit ő csinált,és egy berber szemkihúzót! hihetetlenül kedves volt ő is!
ezután elindultunk a sivatag felé. érdekes,hogy saidnak ott is van ismerőse. illetve az,hogy mi is pont abba a faluba akartunk menni. egyszer csak megláttuk a dűnéket nyugatra! nagyon durva látvány volt,valahogy nem volt odaillő az egész. gondolom azért,mert hirtelen váltás volt,és az ember a sivatagot nem egy "országút" mellé képzeli. meg ahogy haladtunk az úton,néha át kellett mennünk a másik sávba,annyira befújta a szél a homokot. be voltam tojva,hogy nehogy megcsússzunk rajta,vagy valami.

said ismerősének,ahmednek egy külön (egyszobás) házikója volt számunkra. nem csoda,hisz az idegenforgalomból él. szerencsére mi olcsón mehettünk tevegelni,hisz said jól tudta,hogy csóró egyetemisták vagyunk,nem gazdag nyugateurópaiak,és mindenkinek ezt mondogatta. ahmedtől természetesen vacsorát és reggelit is kaptunk.
átmentünk a dűnékhez,hogy megnézzük jó idő van-e ahhoz,hogy a napnyugtát a köztük nézzük meg teveháton,de épphogy kiszálltunk az autóból nézelődni,szokni a környezetet,elkezdett esni az ESŐ:D
mondanom sem kell,hogy halálra röhögtük magunkat a dolgon. itt vagyunk a sivatagban,és pont aznap esik az eső... így másnap hajnalra halasztottuk az ezidáig ismeretlen állatokkal való barátkozást.
este kocsikáztunk egy kicsit - a srácok elvittek minket egy zenés estre. állítólag messze délről származó berberek játszottak mindenféle hangszereken,rajtunk kívül akkor még nem volt ott senki. vipera beállt dobolni,said pedig egy teveínból készített húrú hangszerből hozott ki szép hangokat. ezután elkezdtünk táncolni,ez nagy élmény volt:)

hajnalban keltünk - nehezünkre esett. yuri alig kászálódott ki az ágyból,és természetesen rá kellett várnunk (hétalvó)... elindultunk életünk egyik nagy kalandja felé.
iszonyatosan fújt a szél,én komolyan fáztam. aztán egyenként felültettek a tevékre,én kaptam az utolsót. szerencsére össze voltunk kötve,úgyhogy nem szökhetett el a jószágom:) ahmed vezetett minket,said meg mellettünk jött,néha fényképezgetett yuri gépével. hát,eleinte elég béna voltam,nem igazán tudtam,hogy hogy tartsam a lábam,de szép lassan belejöttem. jó szórakozás volt!
egy nagy dűne lábánál megálltunk,leszálltunk az állatokról,és elindultunk felfelé,hogy megpillantsuk a felkelő napot. én ilyen fárasztó dolgot még nem csináltam! saidnak kellett felhúznia,annyira hihetetlenül nehéz volt felmászni a dűnére...a szél meg úgy fújt,hogy nem lehetett egy helyben maradni. persze a nap már felkelt,mire odaértünk,de nagyon jók voltak a fényviszonyok.
homokot elfelejtettem hozni,de a nadrágomban olyan sok maradt a szél miatt,hogy azt kiszórtuk,és vipera eltette a szép emléket.

reggeli után elindultunk fès felé - bizony,ezen a napon közel 500 kilométert autóztunk. saidot kiraktuk errachidiában,mert innen ment busza haza,és adtunk neki pénzt a jegyre. kicsit félénk,vagy inkább furcsának nevezném,de összességében nagyon aranyos srác. megöleltük egymást,és elváltunk.
arra gondoltam,hogy innentől azért jobban kell vigyáznunk magunkra. nem ismerjük az ország nyelvét,de az kicsit megnyugtató,hogy minél északabbra megyünk,annál többen beszélnek franciául.
alig telt el pár perc said nélkül,s én megláttam egy valószínűtlenül kék tavat a közelben. mondtam viperának,hogy nézzen oda,mert csodaszép. erre ő fogta magát,és hirtelen lekanyarodott egy földútra; odazötykölődtünk a tóhoz. fürdeni nem fürödtünk benne,mert ez nem olyan tó volt; a talaj köves,agyagos,a tó széle emiatt barnás színben játszott. inkább csak nézelődtünk.
hú,nagyon élveztük,hogy azt csinálunk,amit akarunk! saiddal valahogy úgy éreztem,hogy vissza kell fognunk magunkat,és követnünk kell,amit eltervezett nekünk. de innentől teljesen magunkra voltunk utalva.

yuri egy gazdag,elkényeztetett gyerek,aki azt tesz,amit akar,anyuci,apuci úgyis kifizeti. senkire nincs tekintettel,ezért nehéz vele közösen csinálni valamit. előre megmondta neki vipera,hogy ez low-cost nyaralás,úgyhogy ehhez tartsa magát,ha velünk akar jönni. ezért a családi étkezésektől eltekintve mindig ugyanazt ettük: kenyeret párizsival. azon nevettünk,hogy akármilyen típusú párizsit vettünk,az összes ugyanolyan volt: sötétrózsaszín színű,és elég száraz.

a nap végére megérkeztünk fèsbe. itt voltak gondjaink; az első téren megálltunk,aminek el tudtuk olvasni a nevét. megírtam az aktuális vendéglátónknak (yahya),hogy pontosan hol vagyunk. később kiderült,hogy mi az újvárosban voltunk,ő meg az óvárosban,de a két térnek ugyanaz volt a neve (nem emlékszem,de tuti,hogy mohamed). aztán átmentünk az óvárosba (nem 100 méterre volt...),erre kiderült,hogy ő meg visszament oda,ahonnan mi indultunk. na,itt untuk meg; már olyan kevés pénz volt a telefonjainkon,hogy végül vipera magyar kártyájáról hívtam fel,hogy akkor maradjon ott,ahol van,mindjárt jövünk.
szóval a nagy szenvedések után megtaláltuk egymást.

yahya családja egészen fantasztikus! a lánytestvérei kivétel nélkül beszélnek angolul,a mamája is próbálkozott csak a kedvünkért:) hát igen,most már északi nagyvárosokban leszünk. viperával elkezdtünk vacsit csinálni (korábban vettünk alapanyagokat) ,én sajnos már nem nagyon tudtam segíteni neki,mert elkezdett fájni a hasam. úgy emlékszem,hogy valami gombás tejszínes rizst készített vipera. annyit csinált,hogy az egész család és mi is jóllaktunk. természetesen megkínáltak mentateával is:)

marokkó, 2.rész

2009-02-19T18:37:00.008+01:00

május 29-30.
ezen a napon vettük fel az autót és indultunk el marrákesből délkeletre. said közölte,hogy ő velünk tart,és megmutatja a szülővárosát. mi természetesen belementünk,hisz simán elférünk négyen az autóban,és a város (inkább falu) rajta van az útvonalunkon,és belecsöppenhetünk egy berber család életébe. csak előnyünk származhat belőle,ha velünk jön.
tehát elindultunk az autókölcsönző felé. saidék taxit akartak fogni,de vipera és én a spórolós természetünknél fogva rábeszéltük őket,hogy gyalogoljunk. kicsit kóvályogtunk,mert eléggé el volt dugva a hely - gondolom ez összefügg azzal,hogy ez volt a legolcsóbb,amit találtunk:D
vipera tüzetesen átnézte az autót. szép bronzszínű volt,olyan,amit a sivatagba el tudok képzelni. már volt rajta pár karcolás,ezért rávette a kölcsönzős ürgét,hogy írja már fel a kocsi papírjaira,hogy azért nem teljesen százas az autó,nehogy casablancában szívózzanak velünk.
ezután elvittük a srácok egyik rokonát az egyetemre (be is néztünk,teljesen átlagos egyetemnek tűnt),majd elbúcsúztunk hichamtól,és nekivágtunk az országnak!

természetesen vipera vezetett az út 97%-ában (ő vérprofi),yuri vezetési stílusa még nekem is nyomoréknak tűnt (nincs jogsim),vipera meg egyenesen idegbeteg volt,hogy nem igaz,hogy nem tud ötösbe váltani,stb.
nem találtunk olcsón térképet -> nem vettünk,ezért az elején féltem,hogy esetleg majd eltévedünk,mert nincsenek jól (olvashatóan) jelölve az utak. szerencsére ez a veszély egyáltalán nem állt fenn,mert a nagyobb városok nevei ki voltak írva a kereszteződéseknél.
zene: said hozott két kazit;egy reggae-t és egy berber zenéset. az egész úton ezeket hallgattuk,így nekem a reggae zenéről most már mindig marokkó fog eszembe jutni:) a berber meg iszonyatosan hangulatos,de azért a végtelenségig nem lehet hallgatni azt a sipítozást.

az atlasz hegységen mentünk keresztül; gyönyörű tájakon haladtunk. talán hasonlókra szokták azt mondani,hogy holdbéli tájak. kopasz,rétegzett hegyláncok,néhol hatalmas folyóvölgyek,amelyek legnagyobb részében akkortájt még egy kis ér sem csörgedezett. megálltunk egy vendéglőnél kávézni; itt tűnt fel először,hogy most már nem északon vagyunk. a wc már nem a megszokott volt,hanem két kis padka a két lábnak,ezek között-mögött pedig egy öklömnyi méretű lyuk "tátongott". hát igen,közeledik a berber vidék:)
később megálltunk ouarzazate-ban,ahol a gladiátort,a múmiát,meg egyéb híres filmeket forgattak. amúgy ez a város nem tűnt túlságosan érdekesnek. tovább is mentünk,mert még aznap el akartunk jutni said szülőfalujába,kelaat m'gounába.
már sötét volt,mikor megérkeztünk. először a piacra mentünk,ahol szemmel láthatóan mindenki ismerte saidot. ő bemutatott minket pár embernek,pl. a fűszeresnek,majd elindultunk a házukhoz!
nagyon izgultam,hogy mi lesz,hisz újdonsült barátunk népes családjánál vendégeskedtünk, úgy,hogy nem is ismertük a szokásokat. said kistestvéreinek hoztunk egy kevés kekszet,viszont a többiekkel én nem tudtam,hogy viselkedjek. de nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak mind. kicsit féltek tőlünk,főleg a fiatalabbak. said megtanított nekünk egy kis berber bemutatkozószöveget,"virág vagyok magyarországról",de biztos voltam benne,hogy nem tudják,hogy az hol van. mindenesetre előadtuk,és örültek neki.
vicces volt a kommunikáció; a családtagok végig beszéltek hozzánk,mi meg találgattunk,hogy most mit is mondhattak,mert said annyira nem tudott angolul,meg amúgy is egy kicsit lassú fickó. de nem volt probléma,sőt,nagyon sokat nevettünk.

teljesen megdöbbentem,hogy egy tévé is volt az egyik szobában. látszott,hogy nem nagyon használják,de bekapcsolták,és épp akkor ment nadal egyik teniszmeccse:D
nagyon abszurd volt. itt vagyok a világ végén,egy berber faluban,emberek közt,akik nagy része talán nem is tud olvasni,és nadal-meccset nézünk a tévében... aztán időjárás-jelentés volt,és odafutottam,megmutattam,hol van magyarország. nem hiszem,hogy felfogták.
ők már kézzel ettek végig; ez azt jelenti,hogy kenyérdarabokkal szedtük ki a kaját a középre helyezett tálból. kellemetlenül éreztem magam,mert én voltam az egyetlen lány,aki a férfiakkal evett. a többiek gondolom utánunk következtek.
a tévés szobában aludtunk,mi hárman,valamint a három kisgyerek. ezek a kicsik nagyon édesek voltak. teljesen lázba hozta őket a fényképezőgép,és a kislány szerelmes volt mindannyiunkba,úgy nézett minket. gyönyörű kislány.

másnap kirándultunk a rózsák völgyébe. itt bizony rengeteg rózsa nő,amikből rózsavizet, szappant,olajat készítenek,és messze földön (franciországban) híres rózsafesztivált is rendeznek. sajnos ilyenkor,május legvégén már nem láttunk rózsákat,de jól elvoltunk.
mindenesetre a piacon vettünk hennafestéket,és said egyik húga szép berber motívumokat és írásokat festett ránk. igazán tehetséges a lány. aztán gondoltak egyet,és behoztak egy valamit. kiderült,hogy az egy berber esküvői ruha. azt mondták,vegyem fel...
hát én nagyon nagyon zavarban voltam. te jó ég,mit csináljak,és hogyan. ez nekik biztos nagyon fontos. de ők is ugyanúgy mosolyogtak végig,mint én. soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot,amikor vipera belépett és rámnézett. ez egy igazi álom volt,amiben én berber menyasszony vagyok,vipera pedig egy berber férfi (őt is felöltöztették).

marokkó, 1.rész

2009-01-19T12:06:00.006+01:00

május 27-28.
megérkeztünk marrákesbe. a reptéren volt egy kis kaland; ki kellett tölteni egy lapot,hogy milyen céllal jöttem az országba,hol fogok lakni,ilyenek. persze nekem fogalmam nem volt,hol fogok lakni,de nem volt gond. aztán kavar volt az óraátállítással,ugyanis pont azon a héten tértek át a nyári időszámításra; amikor megjöttünk,még portugáliai idő szerint mértek,aztán közben volt a váltás cet-re. mi ezt eleinte nem tudtuk,így amikor megérkeztünk kicsit furcsán néztünk,hogy akkor most hány óra is van.
a váróban nem láttam a két berber srácot,akikkel beszéltem,ezért felhívtam egyiküket,saidot. ő nem tud valami jól angolul,de azért elmagyarázta,hogy mindjárt megjönnek. addig nézelődtünk a srácokkal,ez bizony afrika! taxisok,akik meg akarnak győzni,hogy vegyük igénybe a szolgáltatásaikat,itt kezd az ember lánya azon gondolkozni,hogy hogyan mondjon magabiztosan,de nem bunkó stílusban nemet,úgy,hogy meg is értsék. az út végére belejöttem.

aztán megláttam a két srácot. saidot ismertem fel,ő feltűnően jóképű gyerek. nagyon kedvesek voltak,belegyömöszölődtünk a taxiba,amivel jöttek,és elindultunk a lakásukhoz. itt ért az első sokk: hicham közölte,hogy a taxis a rokona,és 100 dirhamot (10 euró) fizessünk neki. viperával ki voltunk akadva (yuri gazdag brazil gyerek,ő leszarta),de gondoltuk,hogy az első nap nem fogunk balhézni; kifizettük.
teljesen korrekt a lakásuk,van normális vécé,kád. egy külön szobába rakhattuk a cuccainkat és szőnyegeken aludtunk. első nap tazsint csináltak nekünk,másnap pedig kuszkuszt. a földön ettünk egy kis asztalról,itt még volt kés,villa,de a végét kenyérrel töröltük ki. kb. kétóránként lefőztek egy adag mentateát,amit rengeteg cukorral fogyasztanak; ez végigkísérte utunkat.
úgy tűnt,hogy minden nap itt gyűlnek össze a rokonok,barátok; megismertünk sok berber fiatalt. vízipipáztunk,alkoholt is ittunk,valamint beszélgettünk. például arról,hogy hogy is van ez az alkohollal,meg szoktak-e csajozni,jófej-e a király. kicsit félénken,de elmondták,hogy ma már főleg a nagyvárosokban teljesen modernek az emberek,és inkább a nők öltözködésében merül ki a vallás tartása,a királyról meg no comment. kis félősek.
ja,és tanítottak berber írást is,a nevemet meg le tudtam írni arabul,de ezt már mind elfelejtettem:(

a második napon bementünk a medinába,egyedül. meg is lett az eredménye... az úgy volt,hogy gyalogoltunk jó sokat,mire odaértünk,majd eldöntöttünk,hogy most ebbe az irányba megyünk és majd vissza. csak a majd vissza nem jött össze:D természetesen eltévedtünk a kacskaringós apró utcácskákban,és ugye ilyenkor mindenki jön,hogy ő aztán tudja,merre kell menni,jó pénzért. mi viperával ezeket mereven elutasítottuk (neki már volt tapasztalata),yuri viszont kis naiv volt,előfordult pár veszekedés emiatt. sajnos egyszer a magam feje után mentem (nagyon türelmetlen tudok lenni) és belefutottunk pár gyerekbe,akik megdobálták viperát...

aztán megláttunk két fehér bőrű nőt...! uzsgyi!! kiderült,hogy franciák,de ideköltöztek és a medinában élnek. felfoghatatlan számomra,de hát kinek a pap,kinek a papné.. nagyon segítőkészek voltak,elmentünk velük a házukig (atyám,mennyire gyönyörű volt!),kaptunk jéghideg vizet,még vécére is elmentem,kb. olyan volt,mint egy palota!
bemutattak a férjeiknek,akik egyszerűen hazakísértek minket,pedig nem volt közel.. nagy köszönettel tartozunk nekik.

hichamékkal együtt mentünk zöldségeshez. mi fizettünk (általában azt csináltuk,hogy a kaját mi álltuk,a szállásért cserébe,de iszonyatosan olcsó volt!),és megfigyeltük,hogy mennyit számít,hogy egy helyi is ott van-e a vásárlásnál - rengeteget! úgyhogy nagy szerencsénk volt,hogy az utazás nagy részében volt velünk helyi arc.
ezek a berber srácok annyira édesek! betették a magnóba a - kb 10 éves - backstreet boys kazettájukat,és arra táncikáltak:)

a legnagyobb kaland: marokkó

2009-01-18T22:07:00.001+01:00

2008. május 27 - június 7.

marokkó, 1.rész
marokkó, 2.rész
marokkó, 3.rész

a portói fél év során rengeteg alkalmam lett volna az utazásra,ebből persze nem tudtam mindet kihasználni; pl. liverpoolba és londonba nem mentem el,pedig olcsó lett volna,de úgy gondoltam,angliába később is eljuthatok,viszont mondjuk marokkóba olcsón otthonról esélytelen.

portóból viszont: madrid a ryanairrel iszonyatosan olcsó,konkrétan 10 eurós jegyet minden napra lehetett találni. viperával szerveztük,úgy döntöttünk,hogy odafelé marrákesben szálljunk le,visszafelé pedig casablancából repüljünk,így a két város közt leírhatunk egy ívet,ami még a sivatag szélét is tartalmazza. sajnos visszafelé egy éjszakát madridban kellett töltenünk,de ez legyen a legnagyobb bajunk - gondoltuk.
most megnéztem a foglalásokat,a négy repülő összesen kb. 26000 forint volt.
mikor kiderült,hogy vipera szobatársa,a brazil yuri is velünk tart (anélkül,hogy minket megkérdezett volna),vipera mindenáron autót akart bérelni,én viszont inkább a tömegközlekedésre szavaztam,hisz az a maga kiszámíthatatlan és emberközeli módján sokkal érdekesebb. de,mivel kb. egy árban volt a kettő,de az autó sokkal rugalmasabb,így a kérdés eldőlt. megtaláltam a legolcsóbb autóbérlési lehetőséget,úgy,hogy marrákesben vesszük fel,casablancában adjuk le a kocsit.

eldöntöttük,hogy a szállásért nem adunk ki pénzt. ezért jóval előtte elkezdtünk írogatni a helyi couchsurfereknek (a couchsurfing egy nemzetközi közösség,akik szívesen elszállásolják egymást pár napra),hogy aludhatunk-e náluk. vipera kezdte,de szegénykém nem kapott választ senkitől. mikor én írtam,akkor bezzeg nem volt olyan,aki ne válaszolt volna. de ez csak természetes,hisz mind fiatal férfiak voltak:) megírtam,hogy kb. melyik nap érkezünk,és telefonszámot cseréltünk.

porto oda-vissza fél év különbséggel

2009-01-18T11:14:00.000+01:00

fél évig a portói egyetemen tanultam,ez volt életem legérdekesebb fél éve. az utazások is emlékezetesen alakultak,főleg hazafelé...

2008. január 12.

sajnos csak az utolsó pillanatokban,talán két hónappal az indulás előtt tudtam repülőjegyet venni,mert akkor derült ki,hogy mehetek az intenzív nyelvkurzusra,ami január közepén kezdődött (a félév egy hónappal később). meg is vettem a jegyet,airberlinnel repültem bécsből,mallorcán át. úgy gondoltam,hogy majd vonattal,vagy inkább busszal megyek ki bécsbe,de a terveim megváltoztak. egy évfolyamtársam,aki szintén elnyerte ezt az ösztöndíjat,végül ugyanezzel a géppel jött,és a szülei kivittek minket bécsbe.

furcsa volt belecseppenni ebbe a légkörbe,nem igazán vagyok jóban vele (azaz inkább semmilyen viszonyban nem vagyunk),a szüleit nem ismertem még. erre 4 órán át együtt utaztunk,kicsit kellemetlenül éreztem magam. ők a hit gyülekezetébe járnak,és végig ilyen "imádunk isten" szövegű dalokat hallgattunk,azt hittem,idegbajt kapok. de kibírtam,végül is ők tettek nekem szívességet.

nagyjából felhőben repültünk végig; sajnos nem láttam az alpokat,de a földközi-tengert már igen.
ibiza szigete nagyon megfogott,csodaszép volt a fényekben. mallorcán átszálltunk,pár percünk volt,úgyhogy a szigetből csak annyit láttunk,amennyi le- és felszálláskor jutott - az sem volt kevés!! a második gépből láttuk valenciát,és madrid felett is elrepültünk. ahogy közeledtünk az ibériai-félsziget nyugati részéhez,az uralkodó sárga színt felváltotta a zöld. ekkor történt meg,hogy beleszerettünk portugáliába. megláttuk és megszerettük. el sem tudom képzelni,hogy valakiben nem ez történik meg az országba érkezvén.

2008. július 2.
hát,visszafelé elég nagy kockázatot vállaltam. ugyanis az easyjettel jöttem,genfi átszállással,50 perc volt az első gép leszállása,és a másik gép checkinje között. előző nap megnéztem az aznapi gépet,50 percet késett... nekem az már nem lett volna jó. nagyon betojtam,mi lesz itt,ha nem érem el? ottragadok genfben? áttanulmányoztam a genfi reptér térképét,merre kell majd futnom...
aznap a magyar barátaim kikísértek,elbúcsúztunk. a gép pár perc késéssel indult,ekkor már megnyugodtam,inkább a bőgéssel voltam elfoglalva,és hogy még egyszer lássam ezt a csodálatos várost. a gép percre pontosan érkezett!!:) nagyon örültem. utólag kiszámoltam,hogy 25 perc késés fért volna bele... azt hiszem még egyszer nem fogok ekkorát rizikózni,főleg akkor nem,mikor fél év után jövök haza valahonnan,bőrönddel.
út közben egyébként tanultam,mert két nappal később vizsgáznom kellett (5-ös lett)... mikor leszálltunk,megkérdezte a mellettem ülő nő,hogy mit tanulok,mert nagyon érdekes. ekkor már megint bőgőroham jött rám,hisz előbb megláttam a balatont,majd budapestet,csodálatos érzés,csak úgy patakzottak a könnyeim!

otthon

2007-08-23T00:00:00.000+02:00

előző nap délután elrepültünk barcelonába,ott tartottunk egy kis éjszakai városnézést, majd aludtunk pár órát egy padon.
reggel megnéztük a naplementét,és szerencsére jó idő volt,úgyhogy napoztunk,és aludtunk. fürödtem párszor a tengerben. aztán hazarepültünk. angolna szülei és testvére kijött értünk. a hévmegállónál tettek ki,odajött apu. megöleltük egymást,kézenfogva sétáltunk haza. az utcánkba érve kijöttek a szomszédok és gratuláltak,kérdeztek. gondolom anyu elhíresztelte,hogy a senki földjén,étlen-szomjan szenvedek,vagy mi.
én már farkaséhes voltam,úgyhogy alig vártam,hogy telezabálhassam magam otthon.

finisterra - santiago (busz)

2007-08-21T00:00:00.000+02:00

reggeliztünk egy kicsit négyen,majd kimentünk a buszhoz. foglaltam legelöl helyet,mert mindent akartam látni. nagyon szomorú voltam,hogy elhagyom ezt a csodálatos helyet.
beértünk santiagóba,a buszpályaudvaron megérdeklődtük a reptéri busz menetrendjét,majd bementünk a belvárosba.
meghallgattuk a tiszteletünkre tartott misét a katedrálisban,majd beültünk egy kávézóba,vettünk santiago-tortát,a katedrális közelében megvártuk,hogy 3 óra legyen,és elmentünk a szállásra. majdnem nem lett helyünk...25 ágy van,tegnap összesen 5-en voltak...
végre hajat mostam,és elmentünk sétálni a városba. találkoztunk egy magyar sráccal,aki egymás után megcsinálta a portugál és az északi utat. 6-kor beültünk a török étterembe,és ott ettünk. utána még sétálgattunk egy kicsit,majd visszamentünk a szállásra.

finisterra

2007-08-20T00:00:00.000+02:00

összepakoltunk,és mivel nem túl korán ment a buszuk,el tudtuk búcsúztatni janit és andrást. négyen maradtunk; viki,balázs,andi és én.
balázzsal elmentünk az új szállásunkra (ahol viki előző este is aludt). hát,az egy igazi hippitanya! egy miguel nevű pasi bérli a házat,a zarándokoknak. nem volt ott senki,de nem zavartattuk magunkat,balázs főzött egy teát. később megjelent pár ember,de nem történt semmi érdekes.
aztán megláttam egy ismerős arcot: arman! megöleltük egymást,bemutattam a többieknek. erről a helyről rögtön ő jutott eszembe,és itt is volt.:)
andi mondta,hogy finisterrában mindenki találkozik. hát,igen.

később egy csaj megmutatta nekünk a házat,és mondta,hogy az majd este fog kiderülni,hogy hol alszunk. elmentünk boltba,eldöntöttük,hogy főzni fogunk este. itt találkoztam utoljára skippy-vel,elbúcsúztunk.
délután rajzoltunk andival a garázsban,majd fűztem gyöngyből három karkötőt.
este csináltunk spagettit,sajttal,szalonnával,paradicsomszósszal,a többiek meg valami vegetáriánus kaját ettek - a garázsban,a földön,családias hangulatban.

kimentünk a zarándok-partra megnézni a naplementét,majd játszottunk kicsit a tengerrel mi,magyarok. persze vizes lett az egész gatyám,de nagyon jó volt!

corcubión - finisterra (12 km)

2007-08-19T00:00:00.000+02:00

tegnap az óceán látványa fantasztikus volt,ma pedig ejutottunk a világ végére,finisterrába. nagyon jó a falu fekvése; az egyik oldalán a szelíd öböl,a másikon a hatalmas,nyughatatlan óceán.
nagyon jó érzés volt a parton sétálni a szállás felé.
mikor már épp odaértünk volna,meghallottuk judit hangját,és csakhamar meg is pillantottuk őt,zolit és andrást,amint közelednek felénk. jó volt őket újra látni! megmutatták,hol van a szállás,és mondták,hogy amíg kinyit,jöjjünk velük kagylót gyűjteni. leraktuk a csomagokat az ajtóba,közben megjelent viki és kati is. utóbbi zolival elment a templomba,mi pedig - vikivel,andrással,judittal,janival és andival - lementünk a partra.

először a sziklákon mászkáltunk,kagylókat kerestünk közöttük. néhány rákot is találtunk. miután átjutottunk a sziklákon - nem volt mindig egyszerű... - kijutottunk a homokos partra. nagyon jó volt a tengerben sétálni! mezítláb voltunk ekkor már. sajnos nem volt túl meleg,csak kb. 22-23 fok. rengeteg alga volt a vízben.
ezután visszamentünk a szálláshoz,andival bejelentkeztünk,majd beültünk egy vendéglőbe a többiekkel. egy szendvicset ettem.
katival,zolival,judittal és andival lesétáltunk a kikötőhöz,hogy együtt legyünk kicsit,mielőtt elmennek. kikísértük őket a buszmegállóba (kb 5 méterre volt a szállástól:)),és elbúcsúztunk tőlük. nagyon szomorú volt,ahogy elindult és elment a busz.:(
jani és viki talált egy másik szállást,andrás pedig egy hotelszobát foglalt estére (nem maradhattak még egy éjszakát a szálláson).

jani azt javasolta,hogy menjünk ki a másik partra,a valódi óceánhoz. az a neve,hogy pilgrim's beach. oda is mentünk,egyszerűen fantasztikus látvány volt!
hamar közel mentünk a hullámokhoz és hagytuk,hogy a lábunkhoz érjenek. persze jött egy nagy és fenékig vizesek lettünk. jani bele is esett a vízbe.:)
utána elmentünk a fokra andrással és andival. vettem anyunak képeslapot,és kiültünk a sziklákra megnézni a naplementét.
leírhatatlan volt. hogy tényleg itt vagyunk a világ végén,innen nem lehet tovább menni.
utána elégettem a pólómat (hagyomány),és lementem egyedül a szállásra,mert fáztam.

út közben találkoztam simone-nal és egy francia lánnyal,akit az út elején láttam. azt mondták,hogy muxía ronda. mivel úgy éreztem,hogy számomra finisterra a világ vége,így már két okom volt arra,hogy itt maradjak.
a faluban találkoztam janival,és együtt mentünk egy darabon. megmutatta,hogy hol van a szállás,amit találtak,aztán elbúcsúztunk. minden búcsú szomorú.

de ma újra láttam valakit: skippy-t!!!
mondta,hogy beteg volt,így nem tudott odaérni 15-ére santiagóba. busszal jött finisterrába,és minket várt.:) mikor másodszorra találkoztam vele ma,a part felé mentünk. egy amerikai férfival jött velünk szembe,viccelődtünk,hogy biztos a bárba mennek - és oda.:)

olveiroa - corcubión (22 km)

2007-08-18T00:00:00.000+02:00

reggel elbúcsúztunk a magyaroktól,mert mi nem finisterrába mentünk ma. viszonylag későn,fél 9 körül indultunk. nem voltam túl friss,de az út közben megevett hatalmas nektarinok jót tettek. még tegnap vettem őket,7-kor jött a faluba egy kisbusz,amiből lehetett gyümölcsöt vásárolni.
az út mellett rengeteg szeder volt - akárcsak tegnap. nagyon finomak voltak!:) aztán találkoztunk andrással. nagyon fájt a lába,ezért lassan ment.
megláttuk a tengert,az óceánt! nagyon nagy élmény volt! ahogy leereszkedtünk cée-be,egyre többet láttunk az öbölből,csodálatos volt!

utána következett corcubión,a szállás a város határán kívül,a domboldalon van. mi találtuk meg elsőnek!:) egy spanyol srác jött egy perccel utánunk. ettünk egy kicsit andival,és mivel a hely csak 5-kor nyitott,és 2 óra volt,elmentünk vásárolni. csak elfeledkeztünk arról,hogy ilyenkor zárva vannak a boltok. leültünk az üzlet elé,és vártunk. egyszer csak arra jött a boltos és beengedett minket.:) nagyon örültünk neki,így visszaértünk 5-re a szállásra.
közben láttuk andrást és vikit,amint stoppolnak.
vettünk tésztát és sajtot,de kiderült,hogy kapunk vacsit és reggelit,így meghagytuk finisterrára.
a spanyol pasinak is hoztunk kaját - megkérdeztük előre,hogy mit kér. azóta nagyon kedves velünk.:)
finom volt a vacsi,fokhagymaleves,lencsefőzelék,sajt,joghurt,mentatea.

fantasztikus,hogy az ágyban fekve,az ablakból pont a finisterrai-félszigetet látom,a csücskében a világítótoronnyal... hát,igen,holnap már ott leszünk...

negreira - olveiroa (33 km)

2007-08-17T00:00:00.000+02:00

ma viszonylag gyorsan mentünk,de az elején még volt néhány hátráltató tényező; például nem tudtuk,hogy merre induljunk,így megkérdeztük egy német sráctól. később andi elvesztette azt a valamit,ami az objektívjén volt,hogy védje azt.
kb. 15 km után találkoztunk a holland sráccal,és csomót beszélgettünk vele. persze,hogy nem bírtam ki,hogy ne soroljam fel a holland első osztály focicsapatait - egyébként ezt pont ő kérdezte. mivel zwolléban él,és én ennek a városnak a nevét a csapata miatt ismerem. megbeszéltük azt is,hogy az országaink milyen sportokban jók.
pár km múlva találkoztunk simone-nal (tegnap,a szálláson láttuk újra őt),és ezután együtt mentünk négyen. megálltunk a legközelebbi bárnál és megettük az összes kajánkat. jó idő volt,úgyhogy nem ártott egy kis hűsítő sem.

a végén már eléggé szenvedtünk,a holland srác előrement - hárman maradtunk. mikor megérkeztünk,csak kb. 15 táska volt előttünk,így megnyugodtunk. andival elmentünk a közeli bárba. mire visszaértünk,már beengedték az embereket a házakba,de mázlink volt,mert ötünket - három spanyollal - egy külön házba raktak,külön tusolóval. mi a földszinten aludtunk,a spanyolok meg az emeleten.
kértem sampont egy csajtól és hajat mostam. később megérkeztek zoliék is - nem akartak matracon aludni egy hűvös helyen,így beköltöztek hozzánk 3-an.

este elmentünk kajálni velük egy másik,olcsóbb bárba. a legtöbben krumplis tortillát kértek - én is azt,csak szendvicsbe. rengeteget kellett várni a kajákra. csak a felét tudtam megenni,mert nagyon laktató volt,így eltettem másnapra a maradékot. a többiek is így tettek.
a szálláson még beszélgettünk a magyarokkal,de hamar lefeküdtünk aludni.

santiago - negreira (22 km)

2007-08-16T00:00:00.000+02:00

kaptunk reggelit,a recepciós csaj megmondta,hogy hánykor mennek buszok a reptérre. még tejet is melegített nekem a kakaóhoz.:)
szerencsére a térképen,amit kaptunk,viszonylag jól volt jelölve a finisterrai út,így az alapján indultunk el - 8 körül...
később egy bácsi útba igazított minket,mivel rossz irányba mentünk...

annyira szép tájon gyalogoltunk,úgy éreztem,hogy otthon vagyok,de tényleg!
a végén már nagyon fáradtak voltunk,ráadásul mikor megérkeztünk,kiderült,hogy nem lesz ágyunk. andi ugyan elfoglalt egyet egy holland fiú elől,de úgy döntöttünk,hogy odaadjuk neki az ágyat,hisz ő érkezett hamarabb. így sátorban fogunk aludni.
elmentünk vásárolni,frissen sült kenyeret kaptunk. ekkor már velünk volt egy magyar srác,jani. találkoztunk balázzsal,valamint katival,zolival és judittal. később megérkezett andrás,estefelé pedig a kilencedik magyar,viki,aki az északi utat csinálta meg. sokat beszélgettünk erről,és kedvet kaptam hozzá! jó lenne megcsinálni j-vel.

a holland srác adott nekünk egy nagy milka csokit az ágyért cserébe. meg is ettük,mikor összegyűltünk a sátraknál mi,magyarok. este bementünk a városba,és vettünk sört,bort,majd egy parkban beszélgettünk.

mikor lefeküdtem aludni,még nem volt hideg,de az éjszaka közepén arra ébredtem,hogy pisilnem kell,és fázom. így bementem,és csak a női vécében találtam helyet magamnak... mindenhol emberek aludtak. még az asztalon is - takeshi.:)

arca o pino - santiago de compostela (20 km)

2007-08-15T00:00:00.000+02:00

egy darabig nem esett az eső,de aztán rákezdett,főleg az utolsó 5 km-en.
jó volt meglátni a várost a dombról.
mikor a szálláshoz értünk,ki volt rá írva,hogy betelt,és háromkor nyit. így,mivel a belvárosban akartunk maradni,egy hotelben éjszakáztunk. egy másik hotel recepciósa segített nekünk szobát találni. nem voltam túl jól,mert 30 euró fejenként,de andi azt mondta,hogy kifizeti az enyémet is,mert neki van pénze. ez nagyon aranyos volt tőle!
nagyon szép szobánk van. csak egykor lehetett beköltözni,addig körbenéztünk a városban,és vettünk santiago-tortát. minden boltban ilyet árultak,és meg is lehetett kóstolni sok helyen.

beköltözés után néztünk egy kis tévét,fürödtünk (KÁDBAN!),és aludtunk.
6-ra visszamentünk a katedrálishoz,de skippy nem volt sehol (jó pár napja azt beszéltük meg vele,hogy 15-én este 6-kor találkozunk a katedrális előtt). ruth-ékat láttam,de ők se tudták,hogy hol van. sok ember volt az utcán,mindenki vacsorázott a mise után. mi egy török étteremben ettünk.
már sötétben értünk vissza központba,ahol emberek álltak körbe egy zenekart. odamentünk mi is. nagyon jó hangjuk volt és a zene is magával ragadott. az egyik tag pont engem válaszott ki,hogy álljak be középre és táncoljak. szerencsére nem sokáig kellett szenvednem - na jó,nem volt ám rossz - ,egy másik srác odajött hozzám,és ketten már jobb volt. beszélgettünk tánc közben. andi csinált sok képet.:)
és vett egy cédét. majd meghallgatjuk otthon!:)

arzúa - arca o pino (19 km)

2007-08-14T00:00:00.000+02:00

reggel egy sráccal mentünk,mert neki nem volt elemlámpája. spanyolul beszélgettem vele.:) nem tudja,hol van az a hely santiagóban,ahol megkapjuk a compostelát (zarándokútlevél).
később elkezdett esni az eső. apró cseppekben. a szállást alig találtuk meg,de láttuk,hogy később több zarándok is a másik irányból érkezik.:)
amíg elmentünk vásárolni,a többiek úgy döntöttek,hogy számokat osztanak,mert ömlesztve voltunk,sorrend nélkül (az eső miatt). ebből aztán semmi nem lett,mert mindenki egyszerre tódult be az ajtón. szerencsére az elsők szóltak nekünk,hogy menjünk nyugodtan előre,így hamar ágyat kaptunk. gyorsan bementem a zuhanyzóba - a fülkéknek nincs ajtajuk,így mindent lehet látni a folyosóról. kiválasztottam a legtávolabbit,de így is két fiú "rám nyitott". a koreai srác még órákkal később is elmondta párszor,hogy mennyire sajnálja.:)

alvás után lementünk a konyhába enni,és találkoztunk a magyarokkal! katival,zolival és judittal. mondták,hogy lucia és andrás előrerohantak. ők meg vettek pár bort,hogy berúgjanak.:)
kártyáztunk,majd az egyik asztalhoz ültünk és elkezdtünk énekelni magyar dalokat. hihetetlen volt,hogy a sárga rózsát majdnem kívülről tudták. de énekeltünk bikinit,republicot,meg népdalokat is. több óráig. nagyon élveztem.
az asztalnál ült egy baszk férfi a fiával,a testvérével és az apjával. mondtuk nekik,hogy énekeljenek ők is. később meg is tették. a férfi mondta,hogy vitóriában élnek. megkérdeztem,hogy az alavés-e a csapatuk. a pasi meglepődött,hogy ismerem,mondta a fiának is (nagyon nagy alavés-szurkoló),aki nagyon boldog lett. így én is.:)

később kicserélték a baszk és a magyar kártyát,elbúcsúztunk txemától és lefeküdtünk aludni.

palas del rei - arzúa (30 km)

2007-08-13T00:00:00.000+02:00

szintén 5-kor keltünk,5:20-kor indultunk. nagyon éhesek voltunk végig,két sajtot ettünk,meg a szőlőcukrom egy részét. egyszer álltunk meg,még sötétben - 5 percre. az utolsó 10 km-en (melide után) próbáltam jó iramot diktálni,andi le is szakadt a végén,mert fájt a lába. úgy döntöttünk,hogy nem ribadisóban szállunk meg,hanem arzúában,mert ott van bolt.

kb. 25-nek érkeztünk,pihentünk egy kicsit,majd elmentünk a boltba. vettem egy másfél literes tejet,egy gyümölcslevet,csokis kekszet,kenyeret és sajtot. nyitás előtt megettem a keksz felét,és a tejből is ittam. nagyon finom! százszor jobb,mint otthon!
később az ágyunkban aludtunk egy kicsit,majd körbenéztünk,vettünk nektarint,és visszamentünk a szállásra.
a szobában van egy süket csoport,jelbeszéddel kommunikálnak. szerintem spanyolok. idejöttek andihoz,és megkérdezték,hogy ő is ismeri-e a jelbeszédet (látták andi fülében a hallókészüléket),meg hogy honnan jöttünk. ide,a naplómba írtam le nekik,hogy magyarországról.

nem tudjuk,hol vannak a magyarok. vagy az előző településen maradtak,vagy itt vannak arzúában,egy magánszálláson.
ma nagyon gyorsak voltunk. 30 km kevesebb,mint 6 óra alatt.

már nagyon várom az óceánt. santiagót annyira nem. az csak egy város. de finisterra a "föld vége",a világ vége. ott kezdődik a végtelen óceán. csodálatos!

portomarín - palas del rei (24 km)

2007-08-12T00:00:00.000+02:00

5-kor keltünk,zoliékkal együtt. mi nem reggeliztünk,így fél órával hamarabb (fél 6-kor) indultunk el,mint ők. nem mentünk túl gyorsan,és 10 km-rel a vége előtt megálltunk egy bárban,mert andinak szüksége volt egy meleg teára.
pár km-rel később lucia utolért minket (2 sráccal ment),és mi úgy döntöttünk,hogy megpróbáljuk követni őket (én azért,mert ágyat akartam,andinak meg nem tetszett a szemerkélő eső). iszonyatosan gyorsan mentünk,de mindent beleadtunk,és egyszerre értünk a szállásra - elsőnek.
leültünk a padra pihenni. megérkezett a "rohanó" spanyol csoport,majd zoli is. a spanyolok kérdezték,hogy hánykor keltünk - csodálkoztak,hogy előttük ideértünk.:)
eközben egy taxisofőr pakolt kb. 10 hátizsákot a sorba. ez minket nagyon felbosszantott,mindenkit. andival beültünk a közeli bárba,megittunk 1-1 kakaót,illetve teát. közben megérkezett kati és judit.
nyitáskor a spanyolok elkezdtek reklamálni a hospitalerának,hogy szedjék ki az olaszok a táskáikat a sorból (főleg,hogy a 10-ből 2-en értek csak ide akkorra). pár percig ordibáltak,majd elérték,amit akartak. a srác,aki beszél angolul,mondta,hogy az olaszok bunkónak nevezték az összes spanyolt. tehát érdekes vita volt.

andi csodálkozott,hogy nem akarom megnézni az egész várost. egyszerűen nem érdekel. a kis falvak annál inkább,olyan szépek,alig van pár ember,gyönyörű a táj,a fák,a virágok,a madarak. na mindegy. a városok annyira nem hoznak lázba. csak ha van bennük valami,ami megfog.
ja,és vasárnap nincsenek nyitva a boltok... így megettük majdnem az összes kajánkat...

barbadelo - portomarín (18 km)

2007-08-11T00:00:00.000+02:00

egy férfi egész éjszaka horkolt,úgyhogy alig tudtam aludni. mikor tudtam volna,már reggel volt...
6 óra után nem sokkal elindultunk. ferreirosban megláttuk skippy-éket egy bár előtt ülve. kiderült,hogy ott aludtak,a bárban... meg kellett várniuk,míg mindenki távozik - ez fél 12-kor volt...
ettünk egy kis sütit,majd mentünk tovább.
kb. egyszerre értünk portomarínba skippy-vel és braddel. ők úgy döntöttek,hogy továbbmennek. egy pillanatig mi is menni akartunk,de rájöttünk,hogy amíg itt biztos helyünk van,ott necces lenne. így maradtunk. leraktuk a hátizsákunkat a szállás elé a sorba,és elmentünk vásárolni. vettem kenyeret,sajtot,csokit és vaníliás tejet. a szállás előtti parkban ettünk,majd nyitásra visszamentünk.

a zsákjainkat az első két helyen találtuk - az a spanyol csoport tette oda őket a sajátjaik elé,akikkel sarriában találkoztunk tegnap (ők nagyon hamar odaértek akkor,pedig triacastelából jöttek). ez nagyon kedves volt tőlük,így mi mehettünk be elsőnek. ma ömlesztett bejutás volt - a credencialokat később pecsételték le. itt szállt meg zoli és kati is,luciával és két másik magyarral. kati mondta,hogy találkoztak armannal pár napja. hozzátette,hogy szerinte olyan egyformák vagyunk. arman és én. ennek őszintén örültem,mert én is így érzem.
ők elmentek a strandra,mi,andival inkább a várost néztük meg - tartalékolunk az óceánra.:D

samos - barbadelo (19 km)

2007-08-10T00:00:00.000+02:00

6-kor kapcsolták fel a lámpát,kb. 7-kor indultunk el. andrea mondta,hogy sarriában találkoznak michelével,aztán továbbmennek valahová.
egész délelőtt felhőben mentünk,ma nagyon fájt a talpam. de tudtam,hogy ez lesz. ezért akartunk ma csak sarriáig menni.
a városban vettem egy péksütit és egy zacskó cukros sütit. felmentünk a szálláshoz - már voltak ott emberek. pár perc múlva megjelent a hospitalera,és kirakott az ajtóra egy papírt,miszerint azok a zarándokok mehetnek be először,akik triacastelából jöttek.
ezért úgy döntöttünk andival,hogy továbbmegyünk barbadelóba (4 km),ahol ugyan csak 18 ágy van,de bíztunk benne,hogy a többség sarriában akar megszállni. ez be is jött,mert csak egy ember várt a barbadelói szállás előtt. a nyitásig pihentünk/napoztunk egyet,majd elfoglaltuk az ágyainkat.

nagyon tetszik a környék. egy templom van tőlünk 100 méterre,valamint egy mobil bár.
aludtunk egy kicsit,majd kimentünk enni. megengedtünk magunknak egy jégkrémet is.

nem szeretem ezt a rohanást. azért vagyok itt,hogy lazítsak,nem,hogy versenyezzek. de kénytelen vagyok,egyébként aludhatok a 7-8 eurós magánszállásokon (galíciában az állami szállások ingyenesek).
skippy továbbment ferreirosba,mert most ruth-tal és alfonsóval megy.

la faba - samos (40 km)

2007-08-09T00:00:00.000+02:00

6:10-kor csörgött a telefonom. nem nagyon akartam felkelni,de muszáj volt... felkeltettem andit,majd szokás szerint nagyon hamar elkészültem. ha van takaró,nem veszem elő a hálózsákom,mert akkor reggel az egész táskát be kéne pakolni,így meg csak pár apró dolgot. tehát kb. 6:50-kor indultunk. azért ilyen későn,mert nem akartunk sötétben hegyet mászni.
nagy nehezen felértünk a cebreiróra,de utána még emelkedett az út,és később jött az alto de poio,amire egy iszonyatosan meredek út vezetett fel. nem álltunk meg,mert tudtuk,hogy elég sokan triacastelába mennek,és az állami szálláson nincs sok hely. azt meg senki sem fogja kérdezni,hogy honnan jöttünk - mindenki más a cebreiróról...

tehát az történt út közben,hogy egy turistákat szállító buszt láttunk magunk előtt,és épp indultak az emberek - ugyanazon az úton,mint mi. ez eléggé megijesztett,mert rengetegen voltak. de később kiderült,hogy a busz felveszi őket triacastelában. itt beálltunk a sorba,és pont az orrunk előtt telt meg a szállás.
hát,mondhatjuk,hogy örültem neki,mert samost nem akartam kihagyni. mondtam andinak,hogy ott elképzelhetetlen,hogy ne legyen helyünk - ott rendes emberek vannak.
már a halálomon voltam,csak nem akartunk odaérni samosba. j-re gondoltam,ahogy azt mondja,hogy meg tudom csinálni,és már nem sok van hátra. nagyon szép vidéken mentünk,és samos is gyönyörű város.

a monostor földszintjén van a szállás,kiderült,hogy már nincs hely. de... az első emeleten aludhatunk. 5-kor felvittük a táskáinkat,fürödtünk,majd 10-re visszamentünk (addig el kellett hagyni a szintet).
elmentünk vásárolni (kenyér,sajt,szilva,csokiital,csoki),majd lemásztunk a patak mellé a kövekre,és beleraktuk a lábunkat a vízbe. jót tett a 40 km után.
később meghallgattuk a misét a monostorban,majd kiültünk a kertjébe,várva,hogy elteljen az idő. 10-re odamentünk a szállás bejárata elé; már jó sok ember várakozott ott. többek közt andrea és catherine. jó volt újra látni őket. mondták,hogy skippy triacastelában keresett minket és ott maradt.

villafranca del bierzo - la faba (26 km)

2007-08-08T00:00:00.000+02:00

skippy-től kaptunk egy tollat,ezzel írok most.:) azért ilyen szépen,mert most nem kell rohannom,mint tegnap,amikor 5 percre kértem kölcsön egy lány tollát...
tehát szokás szerint fél 6-kor keltünk,6-kor indultunk. iszonyatosan hideg volt,de nem csak induláskor... mikor már világosban megálltunk egy pihenőhelyen,és andi elment vécére egy bokorba,én elkezdtem enni,de pár perc múlva már lefagyott a kezem... már vagy fél 10 lehetett,mire eljutottunk vega de valcarcéba. az előtte fél km-rel levő településen skippy kiszólt egy bárból,hogy hello.:) mi meglepődtünk,hogy ott van,hisz úgy gondoltuk,hogy villafrancáig nem jutott el tegnap,erre kiderült,hogy perejében aludtak simone-ékkal,ami villafranca után 6 km-rel van...

megittunk andival 1-1 teát,majd kevéssel skippy után elindultunk.
ja,tegnap találkoztunk erikával és orsival,és ma is,ott,ahol a teát ittuk.
később megálltunk ruitelánban bocadillo de tortillát enni,mert "csak" 2,20 euró volt (eddig sehol nem láttam 3 euró alatt),majd elkezdődött az emelkedő las herrerías után.
andival eldöntöttük,hogy vega de valcarcéban meg fogunk szállni legközelebb,mert annyira gyönyörű volt! főleg a folyó a mélyben,és hogy minden zöld.

végül,nagy szenvedések után eljutottunk la fabába. skippy-vel egyszerre értünk ide. úgy gondoltuk (és azt mondták nekünk,akik már voltak itt:)),hogy la faba gyönyörű,eldugott hely,nem sokan szállnak meg itt,mindenki felmegy a cebreiróra. így is történt,mi délre ideértünk,majd két órát napoztunk,vártuk,hogy kinyisson a szállás. csak ketten jöttek előttünk,gyorsak voltunk - több,mint 4 km/h sebességgel jöttünk,és kétszer megálltunk,az utolsó pár km pedig nagyon meredek emelkedő volt.
gyönyörű helyen vagyunk,szép,zöld hegyek vesznek körül,itt van a szállás mellett kb. 10 méterre egy templom. és jó skippy-t újra látni.

elmentünk a boltba,de nem volt túl sok zöldség. ezért skippy körbejárta a falut,és mindenkitől megkérdezte,hogy kaphatna-e valami zöldséget a kertből,és sikerrel járt!
megcsináltuk a vacsit -> spagetti + saláta. én mosogattam el,és cruz,aki velünk evett. mondott sok érdekes és vicces dolgot a caminóról.

egy pasi gitározott és portugálul énekelt. utána odamentem hozzá,és megkérdeztem,hogy milyen nemzetiségű. brazil! sajnos angolul egyáltalán nem tudott,spanyolul is alig,így nem tudtunk túl sokat beszélgetni.

molinaseca - villafranca del bierzo (31 km)

2007-08-07T00:00:00.000+02:00

ma is viszonylag hamar indultunk - 6-kor. az elején még használnunk kellett az elemlámpát.
ponferrada nagy város,nekem nem tetszett,örülök,hogy nem ott szálltunk meg.
egész jól ment a gyaloglás,csak egyszer álltunk meg cacabelos-ig pihenni. cacabelos-ban vettünk dolgokat,mert tudtuk,hogy villafrancában nincs bolt.
tartottunk fél óra szünetet,ettünk,ittunk (én joghurtitalt),majd elindultunk és szép lassan (?) odaértünk villafrancába. itt a 6 eurós szálláson alszunk,a másik 4 eurós,de már nem volt energiánk átmenni oda.

rabanal del camino - molinaseca (26 km)

2007-08-06T00:00:00.000+02:00

hát,sikerült 3.55-kor felkelni... azaz már hamarabb,mert alig tudtam aludni,kb. kétóránként megnéztem,hogy hány óra van. szerencsére az ágyunk mellett volt a vécé,ahová bevittük az összes cuccunkat,és összepakoltunk. a szobát kikerülve is lejuthattunk a földszintre,andi megmosta a gyümölcseit,majd elindultunk.
a faluból kiérve be kellett kapcsolni az elemlámpát. vicces volt,egyáltalán nem láttuk,hogy milyen meredek a hegy,csak léptünk,aztán lett valahogy.:) így nem is tűnt olyan nehéznek.:)
csakhamar megérkeztünk foncebadónba,kb. 3 lámpa világított a faluban. itt megettünk 1-1 barackot és rájöttünk,hogy még rengeteg időnk van a napfelkeltéig. nagy nehezen megtaláltuk 3 km után a cruz de ferrót (vaskereszt),itt leültünk,és vártunk 3/4 órát - nagyon hideg lett a végére. mivel ez a camino legmagasabb pontja (1505 m),egy felhőben voltunk,nem lehett látni semmit a napfelkeltéből... lassan megérkeztek a zarándokok foncebadónból - elindultunk mi is.
a továbbiakról annyit,hogy csodálatos látványban volt részünk. a minket körülvevő hegyek,a felhők,amelyek beborítottak,a gyönyörű színű virágok ámulatba ejtettek.

molinasecában a 2. szálláson aludtunk,mert az első 7 euró volt,ez meg 5. megérkeztünk,csakhamar a hospitalero is megjelent. kérdezte,hogy van-e valami baj a lábammal,mondtam,hogy mi fáj. közben andi lefoglalta az ágyunkat,engem meg megkínált sörrel a pasi... nem mondhattam azt,hogy bocsi,nem szeretem - csak az én kedvemért hozta. megittam. közben beszélgettünk,kiderült,hogy 11-szer csinálta meg a caminót,és már 15 éve hospitalero. azt is mondta,hogy vasárnap elütöttek egy zarándokot ponferradában.:(
5-kor megmasszírozta a lábam - alcohol de romeróval és egy kínai krémmel. nagyon jól csinálta. közben megérkezett egy pasi,és mondta,hogy csináljunk egy képet,amin a hospitalero masszírozza a lábam. hát,csinált egy képet,és fel fogja rakni a netre,mivel ő író,és a honlapja a caminóról szól. egy perccel később adott egy példányt a könyvéből,csak nekem!:) benne van az útvonal,az összes szállás,kajálási lehetőségek. nagyon szerencsés vagyok.:) de ezt eddig is tudtam.
utána andival elmentünk vásárolni,és ettünk. skippy is itt szállt meg,simone-ék a másik szálláson.

astorga - rabanal del camino (20 km)

2007-08-05T00:00:00.000+02:00

megint hamar elindultunk,de megálltunk a szállás melletti templom előtt enni. aztán megláttuk skippy-t,és együtt mentünk ki a városból a rövidebb úton.
ma rengeteg zarándok volt az úton,nem éreztem valami jól magam emiatt. minden helyen megálltunk egy kicsit,az első településen skippy adott nekünk egy kis lekváros pirítóst,a másodikon egy cica jött oda hozzánk evés közben,a harmadikon meg skippy ült le oda,ahol pihentünk. el ganso és rabanal között is megálltunk pár percre.

a végén már elég rendesen emelkedett az út,de jól bírtam.
kíváncsi leszek a holnapra.

egy bárban néztem a forma-1-et.
a futam alatt szállingóztak befelé a helyiek,mind kérdezték,hogy hanyadik alonso. én meg kárörvendve mondtam,hogy 4.:D
csúnya,gonosz virsli.

san martin del camino - astorga (25 km)

2007-08-04T00:00:00.000+02:00

ez volt eddig a legkorábbi indulás: 6.25. ma nem beszélgettünk annyit andival,mint tegnap,sőt...
hospital de órbigóban értük utol skippy-t,aki hamarabb indult. simone is ott volt perceken belül,akárcsak a magyar biciklisek. ittam egy kakaót,andi meg egy teát,majd ettem mogyorókrémes kenyeret és egy barackot. egy híd van a városban,ami gyönyörű,és van egy legendája,amit majd otthon kiderítek.:)

astorgáig az út szörnyű volt; meleg volt,köves terep,kis emelkedők - nagyon fájt a talpam.
a kulacsaim eltűntek,úgyhogy csak a két nektarin jelentett nedvességforrást. andinak se volt túl sok folyadékja.
egy településre érve - azt hittük,hogy már astorga - két út közül választhattunk,és amin végül jöttünk,azon nem volt jelölés. épp arra jött egy bácsi,megkérdeztem. kiderült,hogy még nem astorgában vagyunk,a bácsi elkísért minket egy darabon. egész jól beszéltem vele spanyolul,még viccelődtem is.:)
aztán,nagy szenvedések közepette megérkeztünk végre astorgába. a második szálláson szálltunk meg,4 szintes,mi az elsőn vagyunk. minden szobának egy olyan település a névadója,amin már keresztüljöttünk - a mienk santo domingo de la calzada. négyágyasok a szobák,mi egy francia és egy kanadai lánnyal vagyunk együtt. holnap ők busszal mennek vagy 100 km-t,mert nincs elég idejük.
lehetett jelentkezni lábápolásra - 5.30-kor két fiatal,jóképű doki masszírozta a talpunkat.:)

utána elindultunk várost nézni - kiderült,hogy astorga a csokijáról híres,andi vett is egy mandulás fehércsokit. a katedrális gyönyörű volt.
utána vettem sajtot,kenyeret,olívabogyót,vizet,csokit. andi gyümölcslevet,teafiltert,ja,és mindketten barackot.
visszafelé találkoztunk simone-nal és skippy-vel egy bárban. skippy szintén ezen a szálláson van,simone meg a katedrális mellett.

andival visszamentünk a szállásra,leültünk a fűbe a szállás melletti parkban és ettünk,dumáltunk,majd megnéztük a naplementét.

león - san martin del camino (25 km)

2007-08-03T00:00:00.000+02:00

hatkor keltünk,volt reggeli is. elfelejtettem elbúcsúzni virginie-től.:(
skippy előttünk indult,12 km múlva találkoztunk egy kávézó teraszán. simone is odaért pár percen belül. ő san martinba akart menni,mi,andival csak 20 km-t. végül megláttunk egy hirdetést san martin szállásáról,és kiderült,hogy van medence! na,ekkor eldöntöttük,hogy mi is oda megyünk.

közben egy boltban vettünk barackot,joghurtitalt,stb-t. andival szerencsére sokat beszélgettünk,így gyorsabban telt az idő. a három albergue közül megtaláltuk a legkellemesebbet,ráadásul ehhez tartozik az úszómedence is. rögtön kipróbáltam.:)
találkoztunk itt egy magyar párral,tesitanárok és biciklivel jöttek.
elmentünk később vásárolni és csináltunk zöldséges rizst.

ingyenes volt a net,így megnéztem a mailjeimet...

mansilla de las mulas - león (20 km)

2007-08-02T00:00:00.000+02:00

skippy és simone (luxemburgi) busszal ment,így egyedül indultam. megígértem virginie-nek,hogy valahol megvárom,mert ő nem tudja,hol van a szállás.
egész jól mentem,kb. 15 km után álltam meg először és utoljára. egy spanyol srác mellé ültem le. neki is nagyon fáj a talpa,ő már harmadszorra állt meg. hamarosan elindult,mondta,hogy majd utolérem. ettem egy kis mogyorókrémes kenyeret,majd végre megjött virginie az olasz sráccal,aki jól beszél franciául.
innentől hárman mentünk. egyszercsak megpillantottuk leónt a dombtetőről. pár perc múlva már a katedrális két tornyát is lehetett látni. nagyon jó érzés volt! elég sok idő kellett,míg beértünk a belvárosba. közben utolértük a spanyol srácot,aki végül kiderítette,hogy merre van a szállás.
a téren megláttuk skippy-éket és még pár zarándokot. kiderült,hogy 11-kor nyit az albergue. addig még volt pár perc.

megkértem a spanyol srácot,hogy segítsen andi ügyében,végül egy másik spanyol,blanca volt olyan kedves és beszélt az egyik hospitalerával. ő azt mondta,hogy a másik ajtón be fogja engedni andit.
így ott maradtam a szálláson,megnéztem a katedrálist,majd kiváltottam andi credencialját (zarándok-útlevelét). skippy-vel és simone-nal vettem kenyeret és mogyorókrémet,majd beültem velük és kathrinnal,a belga lánnyal kajálni. nekem adták a maradékot!:)
késő délután elmentünk vacsorázni kb. 10-en,mi,skippy-vel elfeleztünk egy menüt. egy 50 év körüli amerikai férfi ült mellettem,beszélgettünk a caminóról,magyarországról. ott volt egy ír srác,akit még az elejéről ismertem,egy amerikai lány,a bátyja,egy másik amerikai lány,virginie,andrea és egy belga srác.

a szálláson megkérdeztem egy másik hospitalerát,hogy biztosan működni fog-e a dolog,mire azt mondta,hogy teltház van. természetesen azzal jöttem,hogy mi egy ágyban is tudunk aludni. erre azt válaszolta isabel,hogy oké,bármikor kimehetünk andiért,és vissza is jöhetünk,ő ott lesz,ha meg mégsem,megadja a tel. számát,hogy elérhessem.
21.45-kor elmentünk a misére. nagyon sokan voltunk,kaptunk idegen nyelvű szöveget is. közben andi rámcsörgött,de én csak a mise végén indultam el,skippy-vel. a katedrálishoz érve a távolban megpillantottam andit,odafutottam,a nyakába ugrottam,nagyon boldog voltam!

csak dörömbölnöm kellett,isabel már nyitotta is az ajtót. a kezünkbe nyomott egy szivacsot,így andi tudott hol aludni,igaz,a padlón,a folyosón.

el burgo ranero - mansilla de las mulas (19 km)

2007-08-01T00:00:00.000+02:00

tegnap este skippy mondta,hogy menjek ki,mert ott ül mindenki a bár előtt,és énekelnek. kb. 25-en lehettek,odaültem én is. sajnos nem ismertem a dalokat,mert mind spanyolok voltak. egy spanyol srác gitározott,nagyon szép hangja volt. 2 dal volt,amit ismertünk mi is,a yellow submarine és a knockin' on heaven's door. közben borok jártak körbe,meg a bárból hozott nekünk valami finomságot egy néni. kb. éjfélkor feküdtünk le.

reggel 7 körül indultunk skippy-vel. másfél km után rájött,hogy otthagyta a naplóját a párna alatt,és azt mondta,hogy nagyjából ez az egyetlen dolog,amiért visszamenne. miközben vártam rá,elmentek mellettem a lovagló ikrek,meg még páran.
ezek után biztos voltam benne,hogy ő is mansilláig fog menni ma (eggyel tovább akart).
13 km után jött az első település,itt megálltunk inni egy kávét,ill. kakaót. skippy vett egy tortillát,aminek a végét én ettem meg. egy kisbusz járja körbe a falut,dudál,az emberek meg kimennek az utcára és megveszik a kenyeret. így tettem én is. egy asztalnál ültünk andreával és az unokatestvérével,akivel tegnap találkozott véletlenül.:)

mansilla nagyon szép város! és itt találkoztam micivel! épp a barátjával,lucával sétáltak,én pedig mögéjük futottam,és rátettem a kezem federica vállára. ölelés,puszi,szokásos.:)
nagyon sokat fejlődött az angoltudása! megbeszéltük,hogy csinál spagettit vacsira. virginie is; csak elég lesz.:) andreának megmutattam,hol van magyarország,mert azt hitte,hogy oroszország mellett...
vettem mogyorókrémet,kenyeret,joghurtot,nektarint,majd elmentem a város végébe,a folyóhoz.

nagyon finom volt a vacsi,jó sokan ettünk. virginie joghurtot is vett nekünk,és dinnye is volt a spagetti mellé!

sahagún - el burgo ranero (18 km)

2007-07-31T00:00:00.000+02:00

volt finom reggeli,kakaó,lekváros kenyér. utána elbúcsúztam christinától; kikísért,megöleltük,megpusziltuk egymást. kicsit fáradt voltam ma,de végül megérkeztem el burgo raneróba,ahol kb másfél órát várhattam a szállásra. közben megjött lidia;megörültem,hogy leglább valakit ismerek,de ő csak spanyolul beszél.

megkaptam az ágyam,lezuhanyoztam,gondoltam,veszek valamit a boltban. elindultam,erre megláttam virginie-t,amint jön szembe,mögötte pedig: skippy!!!! sikoltoztam,odafutottam,megöleltük egymást. ekkora örömöt! mindig mikor sajnáltatom magam,hogy milyen egyedül vagyok,akkor toppan be valaki,aki teljesen megváltoztatja a helyzetet! szerencsére megengedték,hogy egy szobában legyünk.

itt van még virginie,és a barátnője,melanie,valamint lidia és unai egy másik szobában.
a mi szobánkban tehát vagyok én,alattam skippy,mellettünk virginie,melanie,két olasz fiú (az egyik mattia,a másik tiziano),egy amerikai lány és egy férfi,akiről még nem tudok semmit.
mattiával beszélgettem,21 éves és perugiában tanul földrajzot! azt mondta,hogy találkozott két fiúval,akik valami különös nyelvet beszéltek,és később kiderült,hogy magyarok. szerinte az oroszra hasonlít a nyelv. mondtam,hogy nem.

finom vacsit csináltunk skippy-vel és virginie-vel. 7-en ettünk, skippy,én,virginie,melanie,brad,az ausztrál,kristian,a norvég,és andrea,az olasz. ő mondta,hogy michele három napot töltött san bolban.

skippy ma megdícsért,hogy jó ötlet volt kettétörni a spagettitésztát.:)

ledigos - sahagún (17 km)

2007-07-30T00:00:00.000+02:00

nem állítottam be a telefont,hogy ébresszen,jót aludtam. mikor kiléptem a szobából az udvarra,egyszercsak hallottam,hogy valaki engem szólít. már ha a lorenát a nevemnek lehet tekinteni (baszkul van). lidia volt az,de unai,és még egy spanyol fiú meg egy francia lány is az udvaron ültek. kiderült,hogy pár perce jöttek meg,éjszaka gyalogoltak. megbeszéltük,hogy elmegyünk a következő faluig,és ott eszünk. végül úgy lett,hogy én továbbmentem sahagúnba,ők meg ottmaradtak enni és aludni.

a város felé láttam 1-2 plakátot,ami egy ingyenes szállást hirdetett. gondoltam,odamegyek,de sahagúnban is csak az állami- és a magánszálláshoz vezettek nyilak. óriási szerencsémre pont,mikor nem tudtam,hogy merre menjek,jött szembe egy nő,és kérdezte,hogy szállást keresek-e. kiderült,hogy ő a szállásadó,pont annál a szállásnál,amit kinéztem! odavezetett,én voltam az első,és sokáig az egyetlen. christina elmondta,hol van a bolt,el is mentem venni pár cuccot,később pedig a gyógyszertárban találtam magamnak bokaszorítót. kedves volt a gyógyszertáros bácsi,kinyitotta a dobozt,felpróbálta a lábamra,pont az én méretem volt. ez 4 euró volt,a másik 12...maradtam ennél.

a szállás udvarán sokat beszélgettem christinával;megkönnyítette a dolgom,hogy angolul is tud. közben kenyeret ettem,sajttal és olívabogyóval. később lefeküdtem pihenni,meg eléggé fájt a hasam,mert ma jött meg.
arra ébredtem,hogy jött még egy zarándok,a francia monica. carriónból indult,vagy 40 km-t ment... mondta,hogy van 3 gyereke,a legidősebb annyi idős,mint én. ő elment a misére,én túl fáradt voltam hozzá. utána ettünk pár otthagyott dolgot,többek közt tintahalat,meg még valamit,ami nem volt túl gusztusos. ezért inkább maradtam a szardíniánál.
monica megmondta,hogy hol van a leóni szállás (nem az állami,hanem a benedek rendi),remélem kedvesek lesznek,és megengedik,hogy andi 10 után is bejöhessen.

carrión de los condes után - ledigos (22 km)

2007-07-29T00:00:00.000+02:00

megreggeliztünk - sajtos kenyér ketchuppal,olívabogyóval,majd megvártuk,hogy megszáradjanak a cuccaink és elindultunk. pont arra jött egy dzsippel egy gazda,azt hittük,hogy le fog szidni,de csak integetett és elkezdett kapálni mellettünk.:) nem volt valami jó ma menni,eléggé szenvedtem.
15 km után jött az első hely,itt megálltunk pihenni,ettünk 2-2 calippót.:) arman adott nekem vizet,amibe kalciumtablettát tett. peter is itt volt.
majd elindultunk ledigos felé és viszonylag jó állapotban meg is érkeztünk.

arman úgy döntött,hogy neki még korán van,még gyalogolni akar,úgyhogy elbúcsúztunk,megöleltük egymást. jó pillanat volt.

rájöttem,hogy nagyon sok időm van,hogy leónba érjek,így a következő pár napban csak 18-20 km-eket fogok menni.

itero de la vega - carrión de los condes után (38 km)

2007-07-28T00:00:00.000+02:00

lidiáék eldöntötték,hogy carriónba megyünk,34 km-t. úgy kezdődött,hogy kb. fél 9-kor indultunk el... frómistában ma sajtfesztivál volt,arman vett is egy kicsit,finom volt. nem vittük túlzásba a sietést. beültünk inni valamit egy helyre,majd lidia elment táskát és ruhát venni magának,mert az összes cucca tele volt bolhával.

később armannal elmentünk egy boltba,vettünk kenyeret,mogyorókrémet. leültünk az árnyékba és meg is ettük. lidiáékat viszont elvesztettük. arman talált egy cetlit,lidia írta nekünk,hogy carriónban találkozunk. iszonyatos szenvedések közepette megérkeztünk a városba. armannak is fájt a lába,de nem mutatta. már nem volt hely az egyik helyen,a többi is tele volt (nem csoda,fél 9 lehetett,mire megérkeztünk),így eldöntöttük,hogy a szabadban alszunk,úgyis ez volt a terv. vettünk egy kis kaját,majd visszamentünk az 1.számú szállásra. nagyon kedvesek voltak a nővérek (benedek rendi szállás),ráadásul az egyik meg is áldott,mikor a másik gitározott és énekelt egy gyönyörű dalt. mindenki meg volt hatva az áldástól.

fél 11-kor elindultunk. kicsit féltem minden zajtól a sötétben,nevettünk is ezen. pár km. után arman látott egy jó helyet,egy búzamezőn. a búzaszálakból megalkotta az ágyunkat,rárakott egy olyan lepedőt,ami nem ereszti át a nedvességet,majd ráraktuk a hálózsákokat. ettünk egy kis csokit,majd jó éjszakát kívántunk magyarul. gyönyörű volt az ég,a majdnem teli holdra néztünk. ekkor még nem volt hideg,de hajnalra majd' megfagytam. nem volt kellemes,alig vártam,hogy felkeljen a nap. még fájt a lábam,ráadásul egy új helyen is megfájdult,de olyan durván,hogy mindig feljajdultam,mikor belehasított.

arroyo san bol - itero de la vega (27 km)

2007-07-27T00:00:00.001+02:00

ma már fél hétkor elindultam,mert san nicolásban szerettem volna aludni,és ott kevés ágy van. anyunak gyorsan írtam egy sms-t,hogy minden oké,amint lett térerő. mert san bolban nem volt. kár,hogy mindig a hátam mögött kel fel a nap. mindig meg kell fordulnom,ha látni szeretném a szép színeket. de legalább nem süt a szemembe.
hontanas egy völgyben volt,majd 3 óra után elértem castrojerizt. nagyon szép város,egy domboldalban terül el,ezért kb. félkör alakja van. egy bolt előtt megálltam,az eladó bácsi kijött,beszélgettünk kicsit,kérdeztem,hogy van-e valahol pékség,vagy bolt. azt mondta,nincs,de neki van kenyere. egy olasz pár is odajött,és a pékség után érdeklődött,így a bácsi megfelezett egy bagettet az olasz srác és köztem.
kati és zoli pont akkor ért oda,mikor ettem,kiderült,hogy ők is san nicolásba mennének. szóval utána fel kellett menni egy meredek emelkedőn,majd leereszkedni. san nicolásba érve kiderült,hogy nem lehet ott aludni,azoknak van,akik későn érkeznek. de lehetett enni mindenfélét -> mogyorókrémes keksz,kakaó,stb.
továbbmentünk,és itero de la vegában én találtam meg először a szállást,sőt,le is zuhanyoztam,mire a többiek megérkeztek. kati,zoli és lucia,majd erika és orsi is. vicces volt.:)

aztán aludtam egy kicsit,elmentem boltba,ettem (lekváros kenyér,kakaó),közben az emberek szállingóztak a szállásra. egyszercsak ismerős hangot hallottam.... és megjelent lidia,a spanyol lány,de a hang még mindig hallatszott. és ott volt mögötte... arman. "hi virag",köszönt.:)
volt velük még egy baszk srác,unai. már csak két ágy volt,de arman azt mondta,hogy ő majd alszik egy matracon. később vett pár cuccot,meg unai is,és kiültünk a németekhez enni. kiderült,hogy a két nő holnap már hazamegy. az idő telt,és mi csak beszélgettünk,ettünk,ittunk. lidia időnként elment 1-2 üveg borért:) még arman is megkóstolta,pedig ő nem iszik alkoholt. ja,és cigizett is,mert unai megkínálta... hiába szóltam rá. csak azt ismételgette,hogy ne aggódjak.

közben unait felhívta egy barátja,és odaadta nekem a telefont,hogy beszéljek vele. vicces volt,egész jól tudott angolul a srác.:)
szép lassan besötétedett és énekelni kezdtünk. ahogy ment körbe a bor,aki akart,elénekelhetett valamit. a német férfiak nagyon szépen énekeltek. ekkor már ott volt egy osztrák férfi és seb (sebastian),aki angol,és mezítláb járja végig a caminót... ő is nagyon tud énekelni. ekkor már mindannyian sejtettük,hogy ez egy különleges éjszaka. lidia és unai szendvicset csináltak katalán módra -> a kenyeret bedörzsölték paradicsommal,majd rárakták a bacont,sajtot,olívabogyót,-olajat.
később ismert dalokat énekeltünk: yesterday,guantanamera. végül négyen maradtunk;unai,lidia,arman és én. lidia már nagyon álmos volt,úgyhogy lassan visszamentünk.

burgos - arroyo san bol (25 km)

2007-07-26T00:00:00.000+02:00

7 előtt indultam. egy idő után nagyon idegesítő tud lenni,hogy az ember egyfolytában ugyanazt látja. hornillos del camino nagyon érdekes volt távolról,körülötte búzatáblák,kopár domboldalak,de a faluban már voltak fák,patak. vettem almát,kagylót a táskámra,egy kakaót a bárban,majd megjelent chris (usa) és a magyarok.

chris-szel elindultunk san bolba,mert tudtuk,hogy csak 12 ágy van ott. mondta,hogy egyetlen épületből áll a település,és egy lakosa van,a hospitalero. megérkeztünk 12 körül(!!),rögtön megkínált minket itallal,csinált ebédet,nagyon finom volt.
még előtte,mikor megérkeztünk,egy koreai lány jött be az épületbe,és két szóra figyeltem fel abból,amit mondott: "german" és "meditation". rohantam is ki a kertbe,otthagyva mindent,és meg is pillantottam armant,amint egy fának dőlve ült. odalopóztam hozzá,és mondtam,hogy "huuuuúúú":) felnézett és mosolygott,mondta,hogy üljek le mellé. nagyon örültem,hogy mégegyszer láthatom! megbeszéltük,hogy ez a legjobb hely eddig az egész caminón (nálam a 2. burgos),és hogy megadjuk egymásnak az e-mail-címünket,hogyha majd jön magyarországra,akkor benézzen hozzánk is.

bementem ebédelni,addig ő meditált. utána visszamentem a ház mellé,és kipróbáltam a két fa között levő hintát,majd odamentem armanhoz és bemetünk a házba,hogy ő is egyen valamit - egy csomó salátát. mondta,hogy fáj a lába,ezért kalciumot kell szednie.
közben megérkezett a francia középkorú pár,majd michele és bogi is (magyar lány,puentében beszélgettem vele),de nekik már nem jutott hely.
hogy kik voltak akkor még itt? a magyar anya és lánya (erika és orsi),egy spanyol,egy koreai és egy holland lány,carola. utóbbi kettő előző este is itt aludt.

arman evés közben mondta,hogy lehet,hogy itt alszik,azt válaszoltam,hogy boldog lennék,ha így lenne. kiderült,hogy atapuercában ugyanazon a szálláson aludt,mint mi,csak éjszaka érkezett és az étkezőben feküdt le.
vicces volt,hogy arman és michele végigpróbálgatták a hangszereket,amik a házban voltak.:) aranyosak voltak!
aztán mindenki kiment a medencéhez,én meg gondoltam egyet és megmártóztam benne. nagyon hideg volt! egy forrás vize ömlik bele. a példámat többen is követték.:)
arman azt mondta,hogy ma van az utolsó nap,hogy cigizik. majd közölte,hogy már túl sokan vagyunk,ő inkább továbbmegy. megadtuk egymásnak az e-mail-címünket és elment.
én meg lefeküdtem az ágyba és órákig ott voltam,amíg a többiek kint beszélgettek. nem voltam jól. pedig elértem,amit akartam,látni fogom őt még. de most elvesztettem. mint eddig mindenkit itt. őt utoljára. különleges ember.

aztán bernardo,a hospitalero elkezdte előkészíteni az edényeket a kajához. úgy döntöttem,hogy felkelek és segítek neki. először is meg kellett mosni a karfiolt,majd darabokra vágni,belemártogatni a rántásba,majd megsütni. kicsit megégette az olaj a kezemet,de nem számít. később almát pucoltunk a gyümölcssalátához orsival,erika pedig a narancsokat hámozta meg. paprikát is vágtam a spagettiszószhoz,majd dinnyét,szintén a gyümölcssaliba.
tehát a vacsora így nézett ki: húsleves,rántott karfiol,zöldségsaláta (paradicsommal,hagymáva,fűszerekkel),spagetti és gyümölcssaláta. meg az elmaradhatatlan bor. természetesen degeszre ettem magam.:)

a koreai lány nagyon jól tud zongorázni.
a vécé elég érdekes módon működött - pisilni akárhová,kakilni a közeli romoknál lehetett.

atapuerca - burgos (21 km)

2007-07-25T00:00:00.000+02:00

7 előtt indultam,felértem egy hegyre,ahonnan már lehetett látni burgost. itt ettem egy kicsit,meglazítottam a fáslit a bokámon,majd elindoltam lefelé,burgos felé. a második településen pihentem egy kicsit. az autópálya felett átkelve megláttam magnust,olivert (aki katival és zolival szokott menni,osztrák) és egy harmadik srácot - szembe jöttek velem.
úgy gondolták,hogy az a rövidebb út,ami nincs jelölve (igazuk is volt,mert kati és zoli,akik előttünk voltak,utánunk értek csak egy pihenőhelyre).

tehát követtem őket,s következett egy újabb kérdéses rész. mi követtük a harmadik srác könyvének utasításait. mikor utolértem őket,magnus kérdezte,hogy nem akarok-e megnézni velük egy monostort,mondom oké. közben beszélgettem a harmadik sráccal,peterrel. mainzban lakik,23 éves,matematikus srác,nagyon jó fej.
nagyon szép volt a monostor. utána pedig oliverrel beszélgettem. ő már tanult dániában és mexikóban is,szereti a spanyol nyelvet,habár még nem beszéli. mondták,hogy a belvárosban van egy szállás,gondoltuk,megnézzük. csak 18 helyes,tehát megpróbáltunk sietni.
az információs irodában oliverék megkérdezték,hogy hol van ez a szállás,mi meg peterrel annyit fényképeztük a katedrálist,hogy sikerült elvesztenünk őket. így peter visszament az inf. irodába,én addig átöltöztem a város kellős közepén. a srác kiderítette,hol van az albergue,meg is találtuk,de nekem nem volt szimpatikus (még nem nyitott ki,mikor ott voltunk),mert nagyjából a fő utcában van.

így úgy döntöttem,továbbállok. és jól tettem. nagyon szép környezetben van a szállás,semmi autó,vagy emberhang,csak a madarakat és a fák leveleit hallja az ember. ráadásul ingyenes és kapunk vacsit.
kicsit kalandos volt idetalálnom,mert sikerült továbbmennem. egy turistacsoportot követtem,akikről azt hittem,hogy zarándokok. egy kedves olasz segített kideríteni,hogy az albergue nem erre van,hanem már elhagytuk. na,király. visszafelé kb. 10 embertől kérdeztem meg,hogy merre van,s végül egy néni odavezetett.
már megint találkoztam két magyarral,erika és orsi.

ma van santiago napja,a szállás udvarán volt mise,tánc,tömték belénk a kaját,ennyit még soha nem ettem: bagett,sajt,bacon,gazpacho,bor,halas süti...,tortilla,cseresznye,két féle süti,3 joghurt...

villafranca montes del oca - atapuerca (19 km)

2007-07-24T00:00:00.000+02:00

megint hamar indultam,az elején volt egy kis emelkedő. aztán kb. 10 km-en keresztül ugyanaz,kavicsos út,kétoldalt erdő. majd végre elértem san juan de ortegát. marta és helge már ott ült a bár előtt,az amerikai srác éppen akkor érkezett,én is leültem. ittam egy kakaót,ettem a kajámból,majd elindultam. agesben 6 euró volt a szállás,meg nem is volt annyira szimpatikus,így továbbmentem atapuercába. így legalább holnap csak 21 km lesz burgosig.

kiderült,hogy itt száll meg a két magyar pár,meg montséék is. először egy svéd pasival,magnussal találkoztam. ő mondta,hogy lesz egy buszos királdulás az atapuercai ősleletekhez. csak 3 euró,úgyhogy befizettem én is. nem sokat értettem belőle,majd otthon utánanézek. este kiültünk montséékkal beszélgetni a teraszra,oscar (akit a buszon ismertem meg) csinált rólunk képet,majd vett bort,montse meg csinált paradicsomos hagymás olívabogyós salátát,amihez sonkás kenyeret ettünk. elkértük egymás e-mail-címét,mert ők holnap nagyon sokat mennek,én meg csak burgosig.

grañón - villafranca montes del oca (28 km)

2007-07-23T00:00:00.000+02:00

az elsők között indultam,rögtön a közös reggeli után. esett az eső,és iszonyúan fújt a szél. mikor elkezdett zuhogni,épp egy falu következett,úgyhogy befutottam egy parkoló teherautó mögötti padra - oda nem esett be az eső. de nem sokat pihentem ezeken a kis településeken - csak beloradóban.

itt találkoztam katival és zolival,vettem bagettet,majd megláttam montsét és luciát. rábeszéltek,hogy ne tosantosban szálljak meg,hanem villafrancában. együtt indultunk,de tosantos előtt elvesztettem őket,így továbbmentem. út közben találkoztam az amerikai sráccal,majd nagy szenvedések után beértem villafrancába. kb. 4 óra volt. nem volt hospitalero,így mindenki csak úgy elfoglalt 1-1 ágyat. itt is találkoztam egy magyar párral!:) épp főztek,és a maradékot nekem adták. rámfért. nagyon finom volt.

az abc felé menet találkoztam martával (pol) és helgével (ger),nagyon vicces volt,hogy percekig álltunk az út két oldalán,de annyi autó (főleg kamion) jött,hogy nem lehetett átmenni az úton. aztán sikerült,mondták,hogy nem az állami szálláson alszanak,mert előző este horkolt valaki a szobájukban és nem tudtak aludni.
elmentem tehát a boltba - egy báron belül volt. vettem szappant és kit-kat csokit. aztán a bárban néztem meg a tour végét. vinokurov nyert. mindenki kártyázott,ketten azon vitatkoztak,hogy vino milyen nemzetiségű,én mondtam nekik,hogy kazah:) miután vége lett,visszamentem a szállásra,sikerült befizetnem a zsét és lefeküdtem pihenni. fel se keltem,csak pisilni.
jól esett a lábamnak a pihenés.

ja,nagyon szép szivárványokat láttam.

azofra - grañón (22 - 10 = 12 km)

2007-07-22T00:00:00.000+02:00

skippy 5 km után kidőlt,úgyhogy stoppolnunk kellett... vagy 20 percig senki sem állt meg,aztán skippy lefeküdt a hátizsákjára és megállt egy kisbusz. egy újságkihordó srác elvitt minket santo domingóba,a sürgősségire. az orvos adott skippy-nek egy injekciót,és gyógyszert. mondtam,hogy én tovább fogok menni grañónba,megbeszéltük,hogy ő meg ottmarad santo domingóban pár napig.

jesús és fernando elment egészen beloradóig,armant és christinát egész nap nem láttam,lily az imént érkezett,itt van az ír házaspár,akiket 2 napja ismerek,és ami a legjobb: 2 szlovákiai magyar,egy lány,kati,és egy srác,zoli. 23 évesek,kati jogot végzett,zoli építészmérnökit. tök jót beszélgettem velük,nagyon aranyosak.
vicces volt,amikor megérkeztünk (virginie,én és két német srác) a hospitalero (szállásadó) spanyolul elmondta,hogy ingyenes a hely,a vacsora,a reggeli,mi hol van,stb;és nekem kellett lefordítani a többieknek angolra a dolgot.:) ma eddig 0 eurót költöttem,tök jó.:)

csak picit könnyeztem,mikor elbúcsúztam skippy-től. tudtam,hogy így kell lennie. a magam útját kell járnom. amíg nem találkozom andival.

tök jó volt a vacsi - halleves :D

navarrete - azofra (22 - 16 = 6 km)

2007-07-21T00:00:00.000+02:00

elhatároztam,hogy én is busszal megyek,mert én sem voltam túl jól. 8-kor elhagytuk a szálláshelyet,és a 10 m-re levő bárba mentünk,ahol montsébe és lucíába botlottunk. közölték,hogy ők is velünk jönnek busszal.:) nagyon vicces volt;szép lassan érkeztek az emberek logroñóból,mindenki kérdezte,hogy hol aludtunk,meddig megyünk,mi meg csak nevettünk. volt,akinek elmondtuk a titkot.:) annyit nevettünk az úton,hogy már csak ezért is megérte a dolog - ahogy elszáguldottunk a többi zarándok mellett.:) és nagyon kényelmes volt.

nájera nagyon szép kis város,de úgy határoztunk,hogy továbbmegyünk azofrába,csak 6 km-re van. beültünk egy bárba,a többiek kávéztak,boroztak,satöbbi,én kértem egy bocadillo de tortillát (olyan,mint egy rántottával töltött szendvics). nagyon finom volt. aztán elindultunk végül.
egész délelőtt annyira hideg volt,ma is,meg tegnap is,hogy hosszúnadrágban és pulcsiban fáztam. skippy-nek meg kellett állnia út közben,én is leültem.

kiderült,hogy azofrában a hét végén nagy fiesta van. előbb érkeztem a szállásra,mint skippy,és mivel kiderült,hogy kétágyas szobák vannak,befizettem mindkettőnket. de skippy csak nem akart megérkezni. így elindultam megkeresni. természetesen a bárban volt.:) kiderült,hogy a tulaj meghívta őt és sandrát egy pohár borra. mikor beültem melléjük,nekem is hozott egyet! komolyan mondom,hogy finom volt! azt mondta a tulaj,hogy 19.30-kor kezdődik a fiesta,és állítólag adnak valami kis szendvicset és bort mindenkinek. majd meglátjuk.

most épp főznek a konyhában. skippy és arman. a többiek meg beszélgetnek velük és segédkeznek. skippy vett a gyógyszertárban valami jó szprét,fájdalom ellen. kipróbáltam,úgy tűnt,hatásos. remélem holnap is így fogom érezni. na,lassan kaja. majd este írok.

hú,annyira finom volt a vacsi,hogy csak na!:) skippy spagettit csinált,mindenféle fűszerekkel,csípős volt egy kicsit. arman megint valami paradicsomos főzeléket csinált. nagyon finom volt.
majd lementünk a buliba. vettünk egy agyagpoharat,amibe kaptunk ingyen bort,meg ingyen kaját is. hamarosan elkezdődött a zene és a tánc. úgy tűnt,hogy mi élvezzük a legjobban,a helyiek csak a vége felé engedték el magukat. nagyon nagy buli volt,az utolsó két számot végigugráltuk.:) volt juanes-zene is,élveztem,hogy nagyjából ismerem a szöveget,és a salsa lépéseket is tudtam alkalmazni.:) öreg helyi bácsikkal is táncoltam. utána még ottmaradtunk a téren. két belga férfival beszélgettem,az egyikük tavaly megtette az utat belgiumból santiagóba,a másik meg egyáltalán nem tudta,hol van magyarország. de nagyon kedvesek voltak. skippy-ék még beálltak egy körbe és valami vicces angol dalt énekeltek,halálra röhögtük magunkat rajtuk.

viana - navarrete (22 km)

2007-07-20T00:00:00.000+02:00

a szálláson lehetett használni azokat a cuccokat a konyhában,amik ott voltak. szerencsére találtam egy kis tejet. előző este skippy-vel vacsoráztunk;egy menüt ettünk,én az első fogást (makaróni),ő a másodikat (hal),és közösen a harmadik fogást (csokipuding). finom volt!

tehát elindultunk. nagyon hideg volt az egész délelőtt folyamán,sztem kb 20 fok lehetett. montse,fernando és jesús előrementek,akárcsak virginie és lily. skippy,lucía és én nem mentünk túl gyorsan. fáradtak voltunk a tegnapi 31 km-től. logroñóban leültünk a szokásos helyen - egy kávézó előtt. majd arman,christina és michele is megérkezett. skippy-vel és lucíával vettünk magunknak kaját egy boltban,skippy csinált nekünk szendvicset,lucía meg adott narancslevet. kölcsönkértem skippy botját,mert már nagyon fájt a lábam.

logroñóból kiérve találkoztunk egy kedves francia lánnyal,sandrával. együtt jöttünk vele jó pár km-t. skippy meg én már nagyon kifáradtunk a végére. alig tudtunk bevánszorogni a faluba,de nem hagytam,hogy arman vigye a hátizsákom. rögtön ledőltünk,elaludtam. előtte még skippy megmasszírozta a talpam. mikor felébredtem,épp jött fel lily szólni,hogy arman csinált paradicsomlevest,kaja van. nem tudtuk,hol van skippy,hamar megtaláltuk a bárban,internetezett. a leves nagyon finom volt,utána még ettünk salátát is. szokás szerint a bor se hiányozhatott.:)

páran kinn fognak aludni a szabad ég alatt. én nem,mert nem tudok kinn aludni. skippy azt mondta,hogy holnap nem gyalogol. de az előbb feljött (3. emeleten vagyunk) és mondta,hogy busszal elmehet nájerába. én még nem tudom,hogy túl tudok-e menni nájerán. we will see.

villamayor de monjardín - viana (33 km)

2007-07-19T00:00:00.000+02:00

nem írtam,de szerintem tök érdekes,hogy az érsekújvári srác az aragón úton jött,kicsit délebbre,mint mi,és puente la reinában csatlakozott a francia úthoz. mesélte,hogy eleinte 25 kilós volt a hátizsákja... de pár cuccot előreküldött santiagóba,meg a repülőre se engedték fel az egész csomagját. őrült. ja,petinek hívják és tanár, ezért volt ideje a caminóra. a vacsoránál velem szemben ült egy dán lány,aki azért jött el,mert szakítottak a barátjával.

tehát ma nem teljesen egyedül indultunk,mert az egész szállást ugyanakkor ébresztették. hamar lehagytak minket a többiek,de mi csak szépen,nyugodtan haladtunk los arcos felé. 12 km volt,nem is álltunk meg pihenni. itt vettünk pár dolgot,nektarint,én valami vaníliás táskát,skippy meg a gyógyszertárban a szörnyen kinéző lábaira kért sebtapaszt,illetve alkoholt.
a falu főterén találkoztunk a többiekkel. mindenki kávézott,én megettem a kajám. hamar elindultunk skippy-vel,mert tudtuk,hogy meg kell állnunk egyszer a következő 9 km alatt. alig volt árnyék,így egy óriási szalmabála egyik oldalának dőltünk.
arman mindig olyan aranyos a többi emberrel! ma pl. lily-nek adott egy joghurtot,mert látta,hogy ő nem eszik semmit.

torres del río előtt megálltunk egy kicsit sansolban (1 km-rel előtte),és beszélgettünk egy amerikai és egy ír sráccal. előbbi hetedszer (!) csinálja a caminót,1 hete még santiagóban volt... simán tudta,hogy hol van budapest,és a nevemet is ki tudta ejteni. tök jót poénkodtunk azon,hogy biztos az ír srác itta meg az összes bort a borkútból (tegnap volt ez,nekünk már nem jutott bor).
torres del ríóban skippy úgy döntött,hogy 10 km-t még meg tud tenni,így menjünk el vianába. meg egyébként is mindenki oda ment. ezért már kettőkor elindultunk,a legnagyobb hőségben. háromszor álltunk meg,a végén már lecseréltük a cipőnket szandálra,hogy kibírjuk a városig.

a parókiai szálláson már nem volt hely,de a másikban igen. itt találkoztunk a többiekkel. hay lavadora,secadora!:) -> lucía kedvenc dumája (puentében volt mosógép és szárítógép,de akkor továbbmentünk)

cirauqui - villamayor de monjardín (23 km)

2007-07-18T00:00:00.000+02:00

skippy-vel fél 8 körül indulhattunk el,a többiek még nem készültek el. lorcában zárva volt a bolt,így továbbmentünk és villatuertában ittunk egy kávét/kakaót. amíg pihentünk,megérkezett lily,az amerikai lány,majd a spanyolok is. ekkor indultunk el skippy-vel. estellába menet találkoztunk egy osztrák párral,kedvesek voltak.

megérkeztünk a városba,végigmentünk a folyóparton,elhatároztuk,hogy itt fogunk piknikezni,mint tegnap. de meg kellett keresnünk a boltot. egyszercsak megláttuk armant egy bárban és bementünk. később megjött lily,a spanyolok és virginie,a francia lány. páran ittak kávét,vagy bort,arman adott nekem egy nektarint,majd elindultunk skippy-vel és lily-vel boltot keresni. kb. 5 métert kellett menni.:) vettünk bagettet,paradicsomot és sajtot,majd leültünk a folyó partján az árnyékba. később megérkezett montse (lucía és arman már ott volt). egyéb peregrinók is megjelentek: az olaszok,közülük michelét ismerem,és egy osztrák lány,christina.

kis alvás után elindultunk villamayorba. skippy és én lemaradtunk,mert a saját tempónkban mentünk. egyszer majdnem eltévedtünk,de útbaigazítottak. nehéz volt felmászni a hegyre,aminek az oldalában villamayor fekszik,de csak odaértünk valahogy. a parókiai szállás ingyenes volt,úgyhogy idejöttünk. emeletes ágyam van. nem a legpuhább,de nem gáz. befizzetünk vacsira.
megmostam a hajam és kiültem egy falra,hogy megszáradjon. közben virginie-vel beszélgettem,kiderült,hogy fürdőruhákat tervez.

vacsoránál pedig valaki megkérdezte,hogy honnan jöttem,és miután válaszoltam,a mellettem ülő srác visszakérdezett,és kiderült,hogy ő is magyar,szlovákiából,érsekújvárról,mondta,és kérdezte,hogy mond-e ez nekem valamit. mondom nové zámky. úgy meglepődött a srác,hogy majdnem kiesett a szájából a kaja.:D meg michele kérdezte skippy-t,hogy melbourne,vagy sydney ausztrália fővárosa. erre mondtam,h canberra. skippy mondta,hogy "hungary is very intelligent". tök jól esett,na. még ha ezt nekem muszáj is tudnom.

cizur menor - cirauqui (27 km)

2007-07-17T00:00:00.000+02:00

megint 6-kor keltünk,7-kor indultunk. automatából ittam csokit,ettem pár csokival töltött sütit (attila vette nekem tegnapelőtt),majd elindultunk. nagyon szép szélerőművek voltak a monte del perdón tetején,azokat csodáltuk az út elején. utána utergába értünk,mindenki ott evett. mezítláb.
katja,skippy és én előbb elindultunk,hogy lassan mehessünk,katja elég hamar elhúzott tőlünk. skippy-vel tök jót beszélgettünk puente la reináig. itt megláttuk katját a fűben,mi is ledőltünk,és szép lassan megérkeztek a többiek is. arman vett kenyeret,sajtot,paradicsomot,olívabogyót és uborkát,mi meg megettük.:) jó kis piknik volt. utána aludtunk egy kicsit,majd elindultunk.
azt hittük,már nincs olyan meleg,de tévedtünk,ráadásul felfelé kellett menni egy iszonyatosan kemény szakaszon,teljesen kimerültem. zeljka lelocsolt vízzel,katja szintén,nagyon aranyosak voltak. aztán szép lassan megérkeztünk cirauquiba,a célállomásra. vettem jégkrémet,kaját.

atesz közölte,hogy továbbmegy lorcába a szlovén lányokkal. hát,elég nagyot néztem,nem igazán értettem,és most sem értem,hogy mi a fenéért nem tudtak itt megszállni,mi a jó abban a lorcában. ők tudják.
rossz volt az elbúcsúzás,de úgy láttam,hogy katja szemében is könnycseppek vannak,ami nagyon jól esett. vissza kellett fogom magam,hogy ne bőgjek... főleg,hogy ma micitől is megváltunk,ugyanis megállt puente la reinában. de elkértem a számát zeljkától,tehát elvileg még találkozhatom vele,hisz ő nagyjából azt a tempót bírja,ami nekem kell,hogy 2-ára leónba érjek. hát,ez a helyzet.
itt vagyok a spanyol csajokkal és skippy-vel. a szobában van még 2 norvég,egy osztrák,a másikban meg egy csomó spanyol szerintem,mert csak azt hallom. meg arman és az amerikai lány new yorkból. folytatás holnap,tomorrow is another day.:)

larrasoaña - cizur menor (20 km)

2007-07-16T00:00:00.000+02:00

6-kor keltünk,fél 7-kor indultunk. a hollandok előresiettek és aznap még egyszer láttuk őket,de aztán valószínűleg soha többet nem. ők több,mint 30-at mentek ma,mert nem volt olyan meleg,mint vártuk. így mi is elmentünk cizur menorig. kb. 10 km után kezdett el fájni a talpam,pamplonába már bevonszoltam magam,szó szerint. azt hittem még nem pamplonába érkeztünk,mikor megláttam kiírva valami boltra,hogy pamplona,közben pedig egy utcai zenész hegedült egy csodálatos dallamot. annyira szép volt,és úgy örültem,hogy megérkeztem,hogy picit könnyeztem.

mentünk tovább,leszakadtunk a többiektől attilával,ő sapkát és napszemüveget,én pedig gyógyszertárat kerestem,először is valami kenőcsöt az izmaimra,később pedig egy talpbetétet. pont a gyógyszertárban találkoztam skippy-vel és katjával. innentől együtt mentünk a csajokkal (ekkor már montse és lucía is velünk voltak,a spanyol lányok),és cizurban álltunk meg,nagyon elfáradtam.
a hely nagyon jó volt,az szállással szemben egy kolostorral. a spagettievés után ennek a kolostornak a lépcsőjére ültünk ki beszélgetni,skippy megmasszírozta a talpam,arman mutatott nekünk egy krémet,amit európában nem lehet kapni és nagyon jó. ő frizbizett először skippy-vel,később zeljkával. a szállásadó is nagyon kedves volt. skippy persze vett 3 liter bort.:D

roncesvalles - larrasoaña (26 km)

2007-07-15T00:00:00.000+02:00

ma volt eddig a legjobb nap! és még nincs vége!:) este nagyjából semmit sem aludtam,10-kor leoltották a lámpákat abban az óriási helyiségben (120 ágy). ja,az volt a vicces,hogy pont egy helyen voltunk mindannyian,a hollandokkal és a 3 csajjal.

6-kor pedig ébresztés - az egyik holland szállásadó körbejárt és a halleluját énekelte. összepakoltunk,megtöltöttük a kulacsainkat és elindultunk. úgy gondoltuk,hogy az első településen kéne reggelizni,és ez meg is történt,mert már 7 előtt nyitva volt egy hely. ittam kakaót és ettem sonkás sajtos paradicsomos croissant-t...:) a következő településen nem volt nyitva a pékség - itt tenyereltem bele egy csalánba... aztán következett egy emelkedő,egy lejtő,de nagyon nem akart jönni zubiri. már nagyon fájt a talpam,alig tudtam menni,mikor végre megláttam az arga folyó hídját,és a másik oldalon táborozó többi zarándokot.
rögtön belementem a vízbe (kicsit feljebb ért,mint a bokám),és leültem egy kőre,ami kibukkant a víz alól. mellém álltak páran lábat áztatni,többek közt egy ausztrál nő,akit zeljka később kangaroo lady-nek szólított,de aztán maradtak a skippy-ben.

innen egy rövid (hosszú?) pihenőt követően 6-an együtt indultunk el: zeljka,katja,skippy,attila,én és egy örmény származású német srác,arman. utóbbival már hamarabb találkoztunk,viskarretben,mikor attila bement egy boltba és vett nekem egy jégkrémet. arman addig leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. kiderült,hogy stoppal jött kölnből és finisterrába megy. van egy magyar ismerőse,aki pilisszentivánon lakik,és volt már nála,idén is megy. annyira vicces volt,elmondta,hogy milyen magyar szavakat ismer. az első,amit megtanult,a "hupikék törpikék" - 2 napig tanulta. meg hogy "hókuszpók" és "ül a kutya".:) annyit nevettünk ezen.:)

tehát elindultunk,mi,6-an,út közben találkoztunk federicával. leültünk egy kútnál,rengeteget nevettünk! federica most tanul angolul,nagyon vicces,ahogy beszél.:) aztán ők lemaradtak,arman,attila és én értünk először larrasoañába. a nő a zarándokhivatalban mondta,hogy már csak 5 ágy van. arman azt mondta,hogy ő majd a szabadban alszik,én meg azt,hogy még várunk néhány lányt. közben megérkezett skippy is,és a nő végre megértette,hogy hányan is vagyunk,sőt,azt mondta,hogy kapunk egy ötágyas szobát,a 6. ember meg egy másik szobába mehet (mert a rendes szálláson már nem volt hely). és ez százszor jobb volt,mint az albergue,és még csak 6-an voltunk,így le tudtunk zuhanyozni jó gyorsan.

este a csajok csináltak spagettit,nagyon finom volt! az asztalnál ettünk,beszélgettünk. federica kitalálta,hogy mi egy nagy család vagyunk;katja az anyuka,attila az apuka,mici az idősebb teső,gina a középső,én meg a baba. a hollandok (truus és heiss) pedig a nagyszülők,skippy meg a nagynéni. tehát jót nevettünk,sokáig beszélgettünk.

auberge orisson - roncesvalles (19 km)

2007-07-14T00:00:00.000+02:00

17.46

a pénzünkért egész jó vacsorát kaptunk tegnap,volt leves,babfőzelék és valami desszert. fogalmam sincs,hogy mi volt,de hasonlított a pudingra,csak sokkal rosszabb volt... ittam egy kis bort is,de nem ízlett. a tulaj direkt töltött még mindenkinek,de nem ittam meg. egyébként elég érdekesen nézett ki a pasi,a jobb szemének az alja valami zöld trutyiban úszott. evés közben nem volt a leggusztusosabb látvány. és roncesvallesben is felbukkant. tehát vacsi után attila adott egy nyugtatót,hogy mindenképpen tudjak aludni,és hatott is.

reggel megcsodálhattuk a felhőkben úszó pireneusokat,a reggeli pedig abból állt,hogy lekváros bagettszeleteket ettünk,én forró kakaót ittam még,és volt narancslé is. a szálláson megismert emberek mind kedvesek voltak;egy francia pár,akik csak átruccantak túrázni a nyaralásuk közben,a holland úriember,egy német idős úr,egy angol hölgy,illetve egy spanyol fiú és egy francia lány. vicces volt,hogy koccintásnál megkérdezték,hogy kell mondani magyarul,hogy egészségedre,és teljesen jól ki tudták ejteni.

fél 9-kor indultunk,végig iszonyatosan erős szél fújt,a sapkát le is vettem,miután lefújta a szél a fejemről,és attilának kellett felhoznia egy völgyből... volt pár meredek km,de az előző szakaszra jellemző intenzitással szerencsére nem. így attilának egy percre sem kellett hoznia a cuccom!:) láttunk egy szűz mária szobrot,egy keresztet,egy menedékházat. érdekes volt,hogy az utolsó hegy előtt levő kútnál kb. 11-12-en összegyűltünk pihenni. jó kis hangulat volt. aztán felértünk a legmagasabb pontra,majd leereszkedtünk roncesvallesbe. a végére már eléggé elfáradtam. most egy 120 fős zarándokszálláson vagyunk,fölöttem egy holland férfi fog aludni. mindjárt megyünk misére és kajálni.

21.36
túl vagyok a misén,az áldáson és a vacsorán. az előbbiekre nem sok szót vesztegetnék,inkább az utóbbival foglalkoznék,mert az volt a legjobb az egész napban! megismertem pár nagyon jófej embert. egy holland házaspárt,akik hollandiából gyalogolnak 2 hónapja,és 3 lányt,zeljkát (gina),federicát (micka) és katját. előbbi nagyon vicces kiscsaj,a neve azt jelenti,hogy kívánság. kérdezte tőlem,hogy mit jelent magyarul,ki tudták ejteni mindhárman.:) aztán a hátizsákot is megkérdezték.:) majd a nevemet. de mivel zeljka túl bonyolultnak találta,florban egyeztünk meg. a holland párnak is nevet adtak,diane (keaton) és federer (mert ő a férfi kedvenc teniszezője(teniszedző volt)).

st.-jean-pied-de-port - auberge orisson (8 km)

2007-07-13T00:00:00.000+02:00

14.30

attilával eldöntöttük reggel,hogy egyrészt a napóleon útján fogunk menni,ami nehezebb ugyan,de út közben van egy szállás,ami nagyon szép,és ha ott szállunk meg,két,nagyjából teljesíthető szakaszra osztjuk a legnehezebbet. így az időveszteség elkerülése végett már ma elindultunk.
az elejét még viszonylag jól bírtam,de a végén már alig tudtam lépni. ebben az is közrejátszott,hogy az utolsó 5 km megállás nélkül meredeken emelkedett.
ne felejtsem el,hogy 8 km alatt 700 m-t emelkedett a szint. egyes források szerint 600-at. a végén attila cipelte a hátizsákomat. szerencsére megtaláltuk ezt a menedékházat,bár az szívrohamot okozott nálam,hogy 30 eurót kellett fizetnünk.
tény,hogy kapunk majd vacsorát és reggelit. találkoztunk egy holland pasival,aki már 3 hónapja gyalogol,hollandiából!! attila vett két szendvicset,megfeleztük őket és megettük,valamint kólára is meghívott,mert messze volt még a vacsi.

2007-07-12T00:00:00.001+02:00

22.47. elindult a tgv! semmi hangja nincs! egyelőre még nem túl gyors. érdekes volt a mai nap. a repülés hihetetlenül nagy élmény volt. 80%-ban csak felhőt láttunk. vicces volt,hogy a landolást megtapsolták az emberek. az már kevésbé,hogy a repülő egy órával később indult.
párizsban szerencsére nem volt olyan rossz idő,mint vártam,így tudtam pár fényképet csinálni. de aztán meguntam,meg el is fáradtam,úgyhogy alig vártam,hogy megtaláljam a montparnasse pályaudvart. szerencsére sikerült,és mikor épp sajnáltatni kezdtem magam magányosságom miatt,odajött hozzám egy magyar srác,aki szintén a caminóra indult. most itt ülünk a tgv-n,elértük,hogy egymás mellé ülhessünk (állítólagos nászutunk miatt:D). nagyon hiányzik j. de legalább már nem vagyok egyedül.

camino frances

2007-07-11T00:00:00.002+02:00

már rég itthon vagyok,de szeretném leírni a caminós élményeimet,így megosztom veletek az ottani naplómat teljes egészében. hátha valakinek kedvet csinál.:)
az események valódi idejéhez írom a bejegyzéseket.

íme,a szakaszok:

1.nap: magyarország - st-jean-pied-de-port
2.nap: st-jean-pied-de-port - auberge orisson (8km)
3.nap: auberge orisson - roncesvalles (19 km)
4.nap: roncesvalles - larrasoaña (26 km)
5.nap: larrasoaña - cizur menor (20 km)
6.nap: cizur menor - cirauqui (27 km)
7.nap: cirauqui - villamayor de monjardín (23 km)
8.nap: villamayor de monjardín - viana (33 km)
9.nap: viana - navarrete (22 km)
10.nap: navarrete - azofra (22 - 16 = 6 km)
11.nap: azofra - grañón (22 - 10 = 12 km)
12.nap: grañón - villafranca montes del oca (28 km)
13.nap: villafranca montes del oca - atapuerca (19 km)
14.nap: atapuerca - burgos (21 km)
15.nap: burgos - arroyo san bol (25 km)
16.nap: arroyo san bol - itero de la vega (27 km)
17.nap: itero de la vega - carrión de los condes után (38 km)
18.nap: carrión de los condes után - ledigos (22 km)
19.nap: ledigos - sahagún (17 km)
20.nap: sahagún - el burgo ranero (18 km)
21.nap: el burgo ranero - mansilla de las mulas (19 km)
22.nap: mansilla de las mulas - león (20 km)
23.nap: león - san martin del camino (25 km)
24.nap: san martin del camino - astorga (25 km)
25.nap: astorga - rabanal del camino (20 km)
26.nap: rabanal del camino - molinaseca (26 km)
27.nap: molinaseca - villafranca del bierzo (31 km)
28.nap: villafranca del bierzo - la faba (26 km)
29.nap: la faba - samos (40 km)
30.nap: samos - barbadelo (19 km)
31.nap: barbadelo - portomarín (18 km)
32.nap: portomarín - palas del rei (24 km)
33.nap: palas del rei - arzúa (30 km)
34.nap: arzúa - arca o pino (19 km)
35.nap: arca o pino - santiago de compostela (20 km)
36.nap: santiago - negreira (22 km)
37.nap: negreira - olveiroa (33 km)
38.nap: olveiroa - corcubión (22 km)
39.nap: corcubión - finisterra (12 km)
40.nap: finisterra
41.nap: finisterra - santiago (busz)
42-43.nap: santiago - barcelona - magyarország